A mesét írom...

A mesét írom, mint egykor Ezópus,
rabszolgája álomszegény Jelennek,
árnyakkal teli fények furcsa földjén,
mit számunkra Pénzpokol megteremtett.

Kell a mese, mivel,ha nincsen Éden
már sehol sem: a fény a fénytelenben
végképp elvész és sötét lesz a Csillag.
Ettől még a Pokol is visszaretten.

A mesét írom  -  vagy a mese engem,
s közben zokog egy csillagvágyú élet,
széttört varázslat, az, hogy az a Zászló
lobbant, lobogott, s végül semmivé lett?

Két rabszolga, két könny-csillámú élet!
Mesét írok és ír a Mese engem
sárgabilincses Pokol furcsa földjén,  -
elárult Múltban és megcsalt Jelenben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,