(két vers hét és nyolc között)

nehéz ébredni reggelente
mintha messziről –
a talpam nyirkos
(kiizzadtam az álmokat)
lassan bekapcsolom csatornáimat
és megvilágosodom: igen, M.úrral
a nagy probléma az volt, hogy
egyikünk sem volt szerelmes
engem kivéve persze
egy kanyarral már a gombokra gondolok
amiket a buszon majd talán
és kotyog a kávé (hazudik)
megnyugtat minden. Főleg a hamutálca.
Egy lelki hamutálca sem ártana, hát nem?
Azt tudom csak, hogy a nátha borzasztó dolog
olyasmi, mint az agyhalál
igen, M.úr határozottan tökfej
ezt már az utcán gondolom
csak tudnám, hogy hová sietek ennyire
a buszon összehúzom magam (fáradt, torz madár)
buszjegyeket gyűjtök emberek helyett
mint apa az ikeás ceruzát régen
hm, a boldogság.
azt úgy hívják: ampesz. Elég jó.
Semmi hókuszpókusz. Csak lecsavarod, és ott van.
Aztán otthagyjátok egymást (te őt egy oszlopon)
cinizmusom is ideiglenes
rossz utcába fordulok tévedésből ( vagy az ampesz?)
ahol a bőr hirtelen keményedni kezd: talpam síkságába gyűjtelek
mint egy elhajított csikkre – jó volna rádtaposni
a kanyarra gondolok most, amit a búzaföldön láttam egyszer
a traktor meggondolta magát (M.úr volt az is)
mindjárt ott vagyok
munkahely-munka-munkahely
páratlan számú lépcsővízesés
(mintha nem én ébredtem volna fel ma)
kupacokba rendezem gondolataim
és azon töprengek, melyiket gyújtsam fel először
ez fontos művelet
                     s végeznem kell vele
                                                   mielőtt még
                                                                          …

Jó reggelt, Vezérigazgató Úr.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.