talán megmaradunk
elmondom én, hiszen úgysem értik
sőt, róla hallani is rettegnek
szerelmese vagyok derékig
s fölfelé, ifjú, szíjas testednek
elmondom, habár én sem értem
de mégis valahogy jó nagyon
hozzád érni, s megfeszülni egészen
halkan, és csaknem egészen titkon
eljátszani, hogy észreveszi más is
a félelemtől harsányan kacagni
jellé válni a jövőnek, mint jáspis
s leköpni mind, ami parancsolat,
homokba aztán mementót faragni
mi megőrzi lelkünkből a halmokat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
