A ló Mc®Hal a madarak influenzásak

Fújjál mondta és elfordult
jólvan igen aham
nem hiszem hogy ez normális dolog lenne
de ez a vén lókötő se az
felkiáltott fújjál! Fújjál!
és jobbra-balra kalimpált
tisztára mint egy őrült
de tulajdonképpen csak mint egy magyar
az óra ezüstösen verte a perceket
ebben a rohadt városban lefelé számolják a métereket nem előre
termál volt kiírva
s mellette Benkovics
legalább olyan ronda mint a nadrágja
fújtam én de erőből
olyan tisztán hogy a haja kihullott
az ősz toronyórának mely hetet vert
mint abban a musicalben
szegény macska nézte ahogy
lassan kimegy az élet a farkából
pamparam-param
vagy
nem is
papam-param-para
így jó volt
és te tehetetlenül nézed hogy
elvesszük az életed
beomlik a lépcső és a tető
a jövő kapujánál
fára másszál és rajzolva énekelj
FÚJJÁL!
a kiáltás nem hal el
nem ám
ahogy győrben csokit osztanak
valami arab
de lehet hogy egy cigány
győző! te tompultagyú romantikos szénásszekér
a kutya csaholt majd tüzet okádva
  rémesen lehányta az úszógumis öregasszonyokat
fájör -nyögte- fájör
mintha vízért esedezne az öreg kalmár
és szétlőtték a kutyaólat melyből undok szájatlan lények
kárörvendő kacaja hallatszott ki
mert ők tudták
tudták
hogy e pusztítás oktalan

2007 január 4-5-6-7 és 8 is
a jövő és a terror háza
vajon a balkánon süt a nap
de nem
     nem süthet
hiszen már románia is brüsszel martaléka
  a macskaköveken influenzás csirkék totyognak és halált köhögnek
Fújjál!
Mozart már csak jacuzzikba áztatja a lábát
én jobbat fogok írni
    én
a gitárpróval
ha hazamegyek
mikor hazaérek
nem érdekel se a MUX se a fuksz
  élni fogok hagyjál macsek nincs kajám
     nincsen
anyu szólt még van itt
lent ahol a kutya szórta szét a cuccokat
    ahol Mónika észt oszt a cigányasszonyoknak
de
nem lesz több nekik így sem
írni! írni! írni fogok zenét
     én
zenét!
megírom és vidám lesz
könnyekre fakadva fognak hahotázni akárki hallja
remélem nem fog reklamálni
       túl elvont
de alter vagy lujó mondta
  majd barátjával csevegett
   nem kell!
nem kell a szereteted
  Fújjál!
de már lejárt az idő
felkeresem a féleszű félkarút
csorogtasson életet a barna pohárba
a kávé itt feketébb mint a szahib lábujjkörme
a vanília édesebb mint
a kandalló pattogását hallgatni
meleg van
          meleg van
mégis mindjárt elfagy a kezem
de mégis
       valahogy annyira hideg van mint kubában
te el tropico te vagy az
melyben fidelt ócsárolják
      pedig már öreg
öreg és beteg

mint egy karácsonyfa
       januárban
habár szögek vannak a földön elszórva
én élek
amíg nem áll bele a talpamba
    nem zavar
mikulást eszek
    csokit
és tudjátok mit? ízlik
ahogy itt ülök és önfeledten zenét teremtek
genezisz
harsogja a pró majd sírva bezárul
de idő is kell az alvásra
  is
idő mindenhez kell
  mikor a föld rengett
       idő kellett a kirohanáshoz
csak röhögtem
   a sokktól persze
de a kutya nem röhögött
annyira félt hogy az már szinte emberi volt
aztán láttam a tévében ahogy
vidám gyerekek focizás közben mesélik
hogy
      a halál csak egy játék
      de én nem nevetek
tanulj paraszt
szombaton is van mit még
pedig egy hét múlva ilyenkor
a vörös szőnyegen kell állni
  és nem gondolni
     nem gondolni semmire
csak arra, hogy ez a féleszű Donizetti valójában
okosabb mint 6 pár rendőrcsizma
fújjad marci ungaresca
   ez túl szép nekem
  ez a larghetto
na de kérem én ezt nem akarom fújni a gálán
és a könnyek felszáradtak mielőtt
  kiértek volna
begyullasztják az arcot
  mint a fog mely már nincs
         mi a bölcsességgel együtt elvész
de
vajon
      ennyi az élet?
szaxizni egyet a közönségnek?
vigyorogni mint mikor ingyenkaját osztanak
dobálják a petárdákat

  de ezt nem lehet
de ez senkit sem zavar
az sem
    hogy lopni se szabad
minek mondják ha úgyse tartja be senki
  4+2-3=3 mint
az elektronika érdemjegyem
már nem érdekel az egész
   év végén jobb lesz
a vizsga is
          érzem
most kiállok és elrontom
    mert izgulni fogok
de mindegy ez nem mintha számítana
de holnap elektró
  nem lehet baj a sonka füstölődik
      a gép forog
én pihenek
én
  ha nem lenne elektró
de hetet korgott az óra
   enni pedig kell
          a tanulás nem etet
de pénz is kell morogta az öreg félszemű kandúr
      majd felfordult
felfordultában miákolt és szólt egyet utoljára
Fújjál!
  és fújtam a vörös szőnyegen csendben halkan
hogy a halottak is táncoltak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.