Mikor nem szerettem az Istent

MIKOR NEM SZERETTEM AZ ISTENT
Magamba szállva emlékezem

Volt az életemnek olyan pillanata,
Mikor nem számított mit mond a Biblia.
Isten szent szavaival nem törődtem én,
Hánykódtam semmiségnek habos tengerén.
Hittem hogy téves eszmék boldogítanak,
Gondoltam hogy majd ezek utat mutatnak.

Haladtam a nagy semmibe én ostobán,
Ahová Jézus szava nem jött túl korán.
Akkor süket volt fülem és vak volt szemem,
Számat nem hagyta el a szó, én Istenem.
Nem ismertem el hogy tévútra jutottam,
Meginogtam akkor mikor gyenge voltam.

Gondolkodtam sokszor, hogy mit cselekedjem,
Kezdtem belátni talán tévútra mentem.
Mardosta bensőmet a lelkiismeret,
Hogy örökre elveszítém a hitemet.
Egy fájó éjszakán szólott az Úr nekem,
Jer vissza én hozzám elkószált gyermekem!

Emlékezz esküdre konfirmált szavadra,
Protestáns hiteddel szállj gyorsan magadba.
Szólít a Szent ige magasztos tanítás,
Új eszme számodra csak csupán ámítás.
Hánykódtam ágyamon bűnbocsánó szívvel,
Reggelre kitisztult meggyónó lélekkel.

Kézbevettem újra igaz Szent Bibliát,
Magamba szívtam az igéknek illatát.
Kitágult tüdővel éreztem itt vagyok,
Jöhetnek újra már megtisztult holnapok.
Bocsásd meg Istenem, amit egykor tettem,
Amikor Lényedet ostobán mellőztem.

Zirc, 2007. 05. 20





















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.