A küldönc
Mint kérdő és felkiáltó jelek
egy szövegben elosztásra várva,
álltuk körül a küzdőteret:
az ágy mezejét. A süppedő párna
vászon-tálcáján már elmenőben
a süllyedő arc, a tudat sehol,
nővér lebbent, pulzusát kereste,
az orvos szeme fölé hajolt
s ez ismétlődött nappal és este
és éjjelente, amint a hold
sápadt cenzorként a fényt áteresztve
maga is a hajnalba haldokolt.
Ekkor történt, hogy elfogyott
az előírott morfium-adag,
az orvos sebtében receptet írt,
"váltsd ki gyorsan, vágd kocsiba magad!"
S száguldottam el a patikába,
s vissza, vörös és zöld lámpákon át,
mellettem az ülésre helyezve
szállítottam a megrendelt halált.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 2003/7
