Lélektan
Csak fáj a vágy, a kéj, s tovább izzik a láz.
Az ész nem tesz mást, mint a léleknek magyaráz:
Te csak kínzod magad, önsanyargatóan s lelkesen,
és fáj, hogy ő nem tudhat semmit, sem félig, sem teljesen.
Foglyul lettél ejtve, csak szótlanul nyöszörögsz mögötte,
s nyitottságod, mind csak szüntelen színleled erőltetve.
De én már nem csak szólok. Könyörögöm: mondj le örökre!
S tán neked is könnyebb lesz, ha emlékemből el lesz törölve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
