Kósza fény
Felismerésre ébredt lélek,
e szent pillanatnak élek,
mely egy rég épített vágyat
összedönt, mert összedönthet.
Árnyékba látott napsugár,
felém jön s engem megtalál,
de még csak meg se világít,
csak tükörképe fénylik rám.
Hitemben napfénynél világosabban él,
szemem előtt lebeg mint gyönyörűség.
Megérinteném, de azt nem lehet
mi csak káprázat, kétely, és remény.
Miért bocsátod drága sugarad oda,
honnan nem tükröződik vissza arcodra?
Ó gyönyörű tünemény!
Hidd el, én megfürödnék sugaradba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
