Hegyen

a város képe már alig látható,
innen az ember, s bűne apró.
nem emlékszem, mi történt velem,
mitől lett véres a kezem?
itt ébredtem, fent egy sziklán,
arra, hogy kialudt az összes villám,
talán mert amit ma tettem
Ő meg én, vagyis ketten
tudjuk, de ezért az ember engem átkoz,
mert tiltom, hogy hozzá érjen asszonyához
azt hiszik, én kapartam bele azt a 10 sort,
mert amikor lehoztam, őket az mind meghajolt.
remélik, mellettem ez a két kő tábla
szent lesz mint a Kába.
ezért hajtom, űzöm a népet,
mely Kánaánig elérhet,
azt fix hogy én nem élem meg
önző lelkem így megtérhet.
és a nép?
nekik itt a 2 kőtábla





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.