Vándortapasztalat
Vándortapasztalat
… hogy a kialakítandó vándorlét alatt tehervagonok strázsái vigyáznak,
nem kérdéses, a menekülő menedék megáll egy percre,
keresnél csak fedezéket egy udvarház sövényei mögött!
Én már megtanultam,
én már tudom,
a nap nem mindig ugyanott kel,
kelet felé csak az imák fordulnak el a széliránnyal,
nem igaz, hogy az irgalmasság emberi tulajdonság és erény,
irgalmasabb annál egy fa, még ha fejedre is ejti gyümölcsét,
talán fáj tőle agyfalad, de hirtelen sohasem ismert gondolatok
villannak fel álomvízióid mögött,
pedig nem vagy te fizikus,
számodra a fekete lyukak tömegvonzása érdektelen zagyvaság,
amellett túlontúl távoli is ahhoz, hogy foglalkozhatnál vele,
neked a világ ahelyett, hogy tágulna inkább szűkül,
ott ér a hervadás ahol eléd virágszőnyeget bontogatott,
akárhová vessen is az időjárások szeszélye
nem találsz vallási káoszokban megvilágosodást,
csak egy mindig máshol felkelő holnapot…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.