Hétfõ esti szonett






Panel dzsungelek lakótelepei,
türkiz üveggolyó: gördül a város.
Szobák, üregek termesz zajain,
lámpák alkonyi fényén talányos


az ember. Rétre téved bizonytalan
tekintettel. Üveglap vékony határ.
Pille fészken, csak gubbaszt mint galamb,
távol tőle hétközi vad bazár.


Hege a nyári estnek e pillanat.
Selyeming, mert lélekig kitárul.
Nyers, elnyúló csókoké a kinti pad.


Minden egyéb, oly távol a világtól,
minden egyéb épp hozzám van közel,
ma semminek nincs füstje, ami lángol.
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.