Tavasz

messze a, messze a, város s annak mindegyik hangja,
más zene szól eme tájon, senki se gondol a télre.

kisfiú, kisfiú fázik, arcát a nap fénye fogja
legobol épül a háza, kint a fagyos ligetekben.

pistike, pistike alszik testét a föld befogadja,
sír az egész falu népe, áldozata nagy igy már.

zölddel, a zölddel az alkony. fénye is átfut a tájon
távoli hang csak, hogy: gyászol. Bóbita itt van a húsvét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.