Rádium
Fájdalmat nem érzek
nem is süllyedek
kedvem a kilenc és tíz között félúton.
Csak nagyon meleg van
leizzadom a sejteket
bőröm lassan márvánnyá változik
benne gazdag ornamentikájú kék erek
olyan kék, hogy szinte már fehér
néha felhőket látok
de fájdalmat nem érzek
nem is süllyedek
A beszédről rég leszoktam én
A szavak árnyéka tart még itt csupán
És az a különös sötétség,
ami mostanában egyre gyakrabban
világít be az ablakon.
Naponta fölkelek.
Kedvem a kilenc és tíz között félúton
talán megkövesedett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
