Három hosszú éjszaka

Azt képzeltem el, úgy állok előtted majd, mint
egy tükör előtt, teljesen meztelen, úgy figyelem,
milyen szép halottá tetted magad végül.
És a bőröm, a szemem, a hasam, mind
nyugodtan remélik feltámadásodat.
Ahogy a megváltásról, nem beszélünk róla:
milyen lenne homlokodon tenyerem, vagy
combomon pihenő kezed. Mert mindketten
tudjuk, mit jelent ez valójában, milyen keveset.
Húsvét van, arany fény, érzem magamban a fákat.
A közelben egy másik, szent halott felébred
most, nyújtózkodik, figyelni kezdi a számat.
Hogy elmosolyodom-e lassan, mint aki
vicsorít, miközben emberbe harapni készül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.