sóhaj

egyszer
elfogy minden sóhaj,
kihűlt óhaj,
ó jajj,
csak az marad, és a csend,
a keserves,
és száraz száj, cserepes.

szavak nélküli párbeszéd,
mondhatnék bármit, értenéd,
mert a test beszél,
nem a fogam közt préselem,
most nem,
mert a két kezem
elárul mindent,
és a szemem
is nézd, hogy csacsog,
mosolygó jéghegyek,
üvöltő ordasok...

szétnyitott kar
és szétvetett lábak,
így kell, hogy önmagam
szobrává váljak,
ha nem jössz el

egyszer

óhaj

sóhaj





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.