Önvád

olyan nehéz a tűpárnám
mint egy mázsa feledékenység
okozta űr
félek, kifordul önmagából
és engem belülről kilyukaszt
elolvastad, elolvastad, tudom
mégis úgy döntöttél, hogy
válaszolatlanul hagyod
ezzel egy jól irányzott,
felülről érkező rúgással
kegyelmesen felborítottad
amúgy is billegő mosóteknőm
most itt nyüszítek a vonzalom romjain
éjszaka csönd van, csak a bekötő útról
világít be egy-egy hazatérő
aki nem te vagy
miért is lennél






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.