Egyszemélyes

hallgatóságom
tökéletes.
rajongva ül a
másik felemben
és figyel.
csak neki játszom.
szorongva várom,
tetszem-e neki vagy
még mélyebbre kell
ásnom, hogy elhiggye,
ő én vagyok.
eleinte szomorún ült,
szótlanul.
e tavaszon tapsol
minden premieren.
pirulok szerényen
s ha elfáradok is,
csak játszom és játszom,
hogy ne kelljen
szégyenkeznem.
néha szerepet váltunk.
én ülök a nézőtéren,
őt hallgatom, nézem
s drukkolok, hogy
föl ne adja, játsszon csak
keményen.
csak éjszaka,
két nappal hídján sétálva
pihenünk meg
kart karba öltve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.