Kemény István : Egy kalandor


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Horváth Tivadar 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Ilies Renáta 2 órája
Duma György 4 órája
Hodász András 4 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Vadas Tibor 7 órája
Tímea Lantos 8 órája
Bara Anna 9 órája
Tóth Gabriella 11 órája
Ötvös Németh Edit 12 órája
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Ocsovai Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 3 órája
Bátai Tibor 3 órája
Hetedíziglen 4 órája
különc 13 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
útinapló 2 napja
Sin 2 napja
Conquistadores 3 napja
nélküled 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kemény István
Egy kalandor

A halálnak elvei voltak. Ezekből miattam engedett. Sze-
                            rettem volna megköszönni,
                            de azt még nem lehet.
                            Az első halotton bogarak züllenek.

Tűzmilliárd és vízmilliárd. Terveit kutyája nem hozta
                            vissza. S a vizes föld fölött szállt,
                            szállt az utolsó szikra.
                            Így került sor a másodikra.

A második voltam, de én - mondom - nem halok meg. Minden
                            megszégyenülésem után
                            tudom, hogy jobb lett.
                            De, hogy nem - mindig újra meglep.

Itt tartunk nálam, csak éppen én nem. A záró-
                            kalandot kéne magamnak
                            jobban elmesélnem.
                            Megpróbálom újra. Mesélem:

Nos, megbízhatatlan a várhegy, amiben megbízik a
                            táj. A várrom holdfényben, a völgyben
                            köd szitál.
                            Tévedésből itt - de most már muszáj.

Két küldöttség van itt fent, mindenki bandzsít és tárgyal: a
                            vágy a kötelességgel
                            és a kötelesség a vággyal.
                            A halál alattunk szárnyal.

Felhők szárnyalnak ott lent, mondom. Idefönt csodálatos
                            nagy csend. Idefönt teljes eredménytelenség,
                            a völgyekben meg félik az Istent.
                            Vajon én mit akarok itt fent?

Küldetésem üldöztetés, lehet, hogy nincs is külde-
                            tésem. Kolozsvárról Marosfőre,
                            átutazva Désen.
                            Fel se tűnt senkinek, hogy késtem.

Felmentem és lejöttem. Ez volt az érzelem akkor, vagy csak
                            a mindig. És le a víz alá is, és megint
                            fel a tengerszintig.
                            Nem jutva soha el a bentig.

Így elég lett az utakból, elég lett volna otthon, bár
                            ahol kétség volt, most is
                            ott van.
                            Miképp a kocka ott, ahova dobtam.

E nagy kocka megnőtt. Ma ház. Eldobhatatlan. Az árnyéka
                            nemcsak éles és szép, hanem
                            alig van.
                            Úgy látom, nyár van, és délig aludtam.

Az életrajzomból ennyi, ez is csak illusztrációnak. Poshadt
                            folyóra látok, a túlsó partján
                            a csónak.
                            Lassan szélednek mellőle a holtak.

Állj fel, és kerülj a házad napfényes oldalára. Etesd
                            meg a kutyát,
                            ma már ne gondolj a halálra.
                            Vidd sétálni a szeretteidet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: a néma h (, 1996)
Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 00:42   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 00:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:25   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-11 23:43   Napló: Gyurcsi
2025-07-11 23:31   Napló: Bátai Tibor
2025-07-11 22:47       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Munkás-sokk
2025-07-11 22:42   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-11 22:28   új fórumbejegyzés: Hodász András
2025-07-11 20:45   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 20:44   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin