Kávé, zaccal

A kávéfőző két hete végleg felmondta a szolgálatot.

Az elején hibátlanul működött, boldog kotlósként
kotyogott, miközben megszülte a reggeli kávéadagokat.
Anyáméktól kaptuk, te főzted rajta
a mindennapit, bár az én reszortom lett volna.
Energiapótlásból rítussá te tetted, hogy
közös életünk öt évében ez legyen napjaink felszentelése.
Hónapok jöttek-mentek,
- a kávégép tiszta filterről álmodott -
és mi minden nap, egymással szemben ülve, magunkhoz vettük
- te mondtad így! - az életadót.

Később ahogy szánk íze egyre keseredett,
úgy lett a kávé egyre zaccosabb,
és a kávéfőző fájdalmas nyöszörgések közepett
facsarta ki magából a vigasztalan-híg levet.

Aztán te elköltöztél,
én pedig egy szombat délelőtt kiraktam
a kávéfőzőt a szemetes mellé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.