Vecserédi estelõ

Csomóba gyűltünk felkarszalonna,
mikorta gyakran abroszunk,
repülni csarter, mondjuk párbeszédbe',
számolni szótag megszokunk.
Lábalávalóli harmincon innen
szúrós a morzsa, akárha könyök.
Belényomódik, direkte bolha,
fülbemászolódik: akusztik öltönyök.
Köröm alól ha frásztól a piszka,
konyhában ültünk, befőttüvegben titok.
Lezártuk jól, híg dunszt akvarista,
mondom én benéki: míg figyelsz, én nyaknyirok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.