Látó

Ő látó volt, én megörököltem a látást,
a rosszabbik látást, ami tényleg csak a szemé.  
Egy eleven, papírkezű asszony,
aki tévedhetetlen, mintha üveg védené.
Én műanyagban tárolok minden folyadékot.
Nem tanulok óvatos életet senkitől.

Az ő sötét nyála rágós gumikötél,
ha beszél, a múlt a szájára dől.
A kedvéért tanultam meg ezt a nyelvet,
ünnepeken beszélem, és majd utoljára.
Ezen a nyelven mondanám, hogy van valaki,
most érkezett, most találtam, aki hátha.

Ez a világ egy másik leendő helye.
Néhány dolgot azért már most beránthatsz.
A közös nyelvünkön mondta ezt,
biedermeier fogsora beragyogta a házat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.