Maró sós könnyek potyognak



Hé!
Ott trónol az utolsó vörösre festett sugara a Napnak
Hé!
Az égen a fodros halak belém harapnak
Hé!
Vedd ki a tintát apánk fekete kezéből
Hé!
Maró sós könnyek potyognak a fájdalmas égből

Ne hidd, hogy vége
ha a tűzben olvad lelkünk lehellete
Csak azt gondold meg
perzselt hamu, vagy még kevesebb kellhet-e
Testedben jelez
a megbánás bűvös vadász-szikrája
Csuklyás emberek
csoszognak és jelünket vésik a sziklába

Hé!
Eltűnt a fény és magamra maradtam a hanggal
Hé!
Hiába köp le a végtelen türelmű angyal
Hé!
Elegem van már a kibaszott tündérmesékből
Jaj!
Maró sós könnyek potyognak a fájdalmas égből






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.