Dolce stil nuovo

Esőnk a fehéret színessel összemosta,
Így lettük édes rózsaszín,
Egymáshoz áztunk habokban forogva.
S ha vágyaink, netán a kín
Mézes szavakként lassan csorognak,
Járda betonján görbe sín
Segítség, rajta puttók feliratot tolnak.
Találkozónk kopott helyén
Jupiterlámpa áll nedves napkorongnak.
S alattunk a beton kemény,
Galamb exkrementum verebek között
A jel, mutatja, van remény:
A lélek üdvözülhet, ha testbe öltözött.
Esőnk összemos, ha hagyjuk,
Színünk immár lágyan összeköltözött.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.