Az eszme

Az eszme
a butaság koldusszerelme.
állunk az életcélkersztben
s várjuk, mikor lesz holnap este.

a lábunk
egyre zsibbad, régóta állunk
s ha mozgó fénypontokat látunk,
csikorog kemény fogunk rájuk.

Megsülünk,
körben feléget bennünk hitünk,
betonba ágyazott gyökerünk
miatt csak árnyékaink leszünk.

Óriás
léggömbbé vált szellemfóbiánk
szétdurran, ha éles ércszilánk
a szívünk tájékán állt kiált.

2007. március







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.