NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2025-12-13 20:30 Összes olvasás: 55566| 610. | [tulajdonos]: próza | 2023-09-23 09:42 | A színház ahol élünk
A színház ahol élünk, egy sokszögű épület.
Mellékfolyosók tömkelege szabdalja ezerszögű prizmává. Itt üveget tilos használni, mert balesetveszélyes. Néha annyira túlcsordul a játék a plexifalak petemén, hogy egyenesen a kanálisba ömlik.
A színház ahol élünk kész kincsesbánya minden agykurkásznak, itt csakis az maradhat életben akinek valami stikkje van, abszolút jó értelemben. Ezt mindenki tudja, de nem hirdetik a cifra reklámtáblák amik a darabok címeit taglalják.
Itt élünk ebben a színház nevű helyen, ahol nem tudni ki kicsoda és ki kit fog kicsinálni az elkövetkező akár öt percben a főpróba hetében.
Itt élünk bezárva több évtizede, mindennap újraépítve önmagunkat és a díszletet.
A változás szele ide is befújt, teret nyert és kinyújtózkodva viharrá cseperedett. Ilyet még Shakespeare sem tudott elképzelni.
A régi időkben mindenki köszönt a szembejövőnek a kacskaringós útvesztőben feltűnő homályos alakoknak, manapság e nemes szokás annyira kiveszett mint a fehérfarkú erszényesnyúl. Volt nincs.
De, érthető, mert mi egy nagy család vagyunk és otthon sem köszönünk a nagymamának, amikor felbukkan a mosókonyhából, hanem elvesszük tőle a vizes ruhával megpakolt kislavórt.
A pénz annyira kevés, hogy néha mi vesszük a szerszámokat, szeretetből, mert az mindent megold.
Félő hinnünk, hogy ez esetben mégsem.
Csődöt mond az a mondat, hogy : A kivétel erősíti a szabályt!
A színház ahol élünk, porrá töri a lelket, fiolákba tölti és széthinti a mindig éhes közönség között. Kiszipolyozza a kedvet az úgyis tikkadt testekből, felgyújtja a kórót ami vállfaként tartja a jelmezeket, mindig mást, de mégis ugyanazt.
Szomorú szamurájok döfik hasukba a tőrt és belüket ontják a színpadon, a büfében előadás után alkohollal fertőtlenítik és bevarrják egymás sebeit.
A színház ahol élünk morzsát oszt az alkalmazottaknak akik görbe csőrrel ütögetik a madáretető átlátszó oldalait.
Családokat lapít agyon a vasfüggöny súlyos tömege, a takarítók a süllyedőbe söprik a romokat.
A színház amikor majd bezár, mert nem lesz pénz már fűtésre sem, a bohócok hazamennek és szabadidejükben kötelet fonnak, viseltes télikabátban szemlesütve várják a pékségben az utolsó órát, amikor féláron juthatnak a rongyoskiflihez, amit a másnapos vízbe áztatnak kávé híján.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. szept. 20.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
