NAPLÓK: rákok tánca parti homokban Legutóbbi olvasó: 2025-11-25 20:33 Összes olvasás: 6751| 16. | [tulajdonos]: semmi | 2018-06-18 14:55 | Nem is tudom, végtére is ez a kék felület, igen, azt hiszem pusztán e kék felület az oka soraimnak.
Attól megnyugtató, immár semmit se várni, hogy ekként molesztálom magam . Attól még szép,
hogy működöm. Attól igaz. Az igazság fületlen. És amellett
az én csalódásaim már nagyon nagyon finomak és beletörődőek. Vígasznak kevés,
hogy önmagam vagyok. Hallgatok hát. Ti is hallgassatok. Hallgassátok az eget, ti fületlen fejek, máshogy dörög az, mint egykor gyermekkorunkban még emlékszem
a nagy sárfürdőkre az udvaron, ahol biciklizni tanultam( hisz az se menne már, úgy
hiszem, ) soha tisztább nem leszek de virágot ha látok, olykor még belefeledkezik a lelkem, 27et töltöm mire
kifestem a lakást ( amit meg se próbálok kifizetni persze ) van
néhány ősz-hajszálam és kifejlett indokaim az elmúlásra, bizonyos halálom óvatos hírnökei felbukkantak
de mondd, nem tapintatos hát az élet? Hogy a belőlem fakasztott benned megleli tárgyát, és mi csak a szerep, melyekben az istenek, ki ki a maga kedvére tetszeleg. Akárhogyis, már szerettem, amikor legelőször,
emlékszem hogy taszított akkoriban
minden dolgok rideg körülhatároltsága de ő
végtelen volt akár a tenger,(passzolt is kínjaim sorába) a mindíg távoli marad
a végletek mögött és ekként - paradox. Jahogy a barbár gondolatok csillanó fejszéi nem nyughatnak elheverten,
tudhatom azt jól, de túl azon nekem más bűnöm is van még és elevenebb annál, minthogy alkalmat kínáljak a boldogságra - , kinek nincs mit vezekeljek, szeretni pepig épphogy tudok.
Arasznyi kis léptékekben bucskáznak a rákok, törtetve előre ketttőt, torpanva egyet hátra, parti homokban,apró, koszos kis sárkányok módjára.Így közelgek én is háttal rianva tüzet-okádva a múltra, ami persze szintén....ennyivel több csak a világ, amit gondoltam most. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
