NAPLÓK: pöszmöge Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 02:46 Összes olvasás: 4165| 5. | [tulajdonos]: Amikor a...1. | 2017-09-12 21:46 | Figyelmeztetés: Női romantikus nyál!
A platánfák levelei között zizegve bújócskáztak az esőcseppek, míg az egyszintes, sok szobás házban két férfi beszélgetett egymással. Az idősebb ült az íróasztala mögött, míg Jakob enyhén szétvetett lábbal, fekete motoros ruhában állt apja kutakodó szemének kereszttüzében. Jakob a rossz fiú, a fekete bárány, akinek kétes üzelmei miatt a rendőrség az egész családot megfigyelés alatt tartotta.
Lucas Want végsőkig elszántnak tűnt, míg Jakob lemondóan meredt maga elé. Külsőleg csak magasságban és testi erőben hasonlítottak egymásra, de főbb jellemvonásaikban, mint például a makacsság, annál inkább. Ezúttal azonban Lucas tartotta a kezében az adut. Tisztán látszott sötét tekintetéből, hogy hajthatatlan, ujjait egymásba fűzte az asztallap fölött, így várta a fia válaszát.
Jakob gyűlölte az apja irodájában a mahagóni bútorokat, ahogy a havannai szivar illatát is, ami gyerekkora óta egyet jelentett neki a fenyítéssel. A maga útját járta, és ódzkodott a hivatalos dolgoktól, illetve, hogy beszabályozzák. Olykor álmában is ott állt az dolgozószobában lehajtott fejjel, sötét hajú kisfiúként és várta az apja ítéletét. Annyiszor megakart neki felelni, de bármit is tett, sosem tudott olyan komoly, ügyes és dicséretre méltó lenni mint a bátyja Markus. Így végül a magánanarchiát választotta, azért sem hódolt be. Ennek ellenére elvégezte a gazdasági egyetemet, de esze ágában sem volt tisztességes munkát vállalni, főleg nem a családi cégnél. Helyette inkább egy autószerelő műhelyben izzadt naphosszat, esténként pedig aktívan részt vett a kisvárosi, folyó menti csempészkereskedelemben. Loretta, az átkozott kurva azonban feladta a rendőrségen és miatta kellett az apjához fordulnia segítségért.
Amint Jakob felidézte magában a lány szőke haját, és csábító, barna tekintetét, abban a pillanatban szörnyű gyanúja támadt, de megpróbálta fegyelmezni magát. Bizonyítékok nélkül nem merte az apját megvádolni azzal, hogy Lorettát ő maga állította rá, csakhogy rákényszeríthesse az akaratát.
Jakob ekkor hirtelen felnevetett, tudta ezzel tudja az apját leginkább felbosszantani. Nem maradt más lehetősége, bele kellett egyeznie az alkuba.
– Legyen, elfogadom az ajánlatod.
– Nem is tehetsz mást fiam. Az ügyvéd már el is készítette a házassági szerződést, gyere írd alá, és én utána azonnal telefonálok a seriffnek, az ügyedet pedig ejtik.
Kapcsolatok. Az apja sok fontos és megfelő kapcsolattal rendelkezett, aminek kulcsa a pénze volt.
Jakob a sötét hajába szántott, három hosszú lépéssel az asztalhoz ért, nem olvasta át a szerződést, nem érdekelték a rá vonatkozó kiterjesztések, ahogyan Lisa Warwick, a menyasszony sem. Alá láttamozta a nevét a megfelelő helyen, és ezzel a sorsa megpecsételődött, elfogja venni a gazdag örökösnőt, egy kényeskedő libát csak azért, hogy megmeneküljön jó pár év börtönbüntetéstől.
– Nos, gratulálok fiam! – állt fel az apja a kezét nyújtva. – Az esküvőt már most a hétvégén megtartjuk itt a birtokon. A te helyzetedben nem lenne ildomos most a csinnadratta. Szerény ünnepség lesz. A bátyád és Elsa lesznek majd a tanúid, és azt hiszem jobban jársz, ha a köztes időben itthon maradsz, és magadba szállsz. Törődj anyáddal is, éppen elég könnyet ejtett már miattad!
Jakob azt hitte ennyi, túl van az egészen, már éppen az ajtónál járt, amikor az apja utána szólt.
– Majd elfelejtettem. Mondj fel a műhelyben még ma, a leendő feleséged nem koszos munkásokhoz van szokva! A szerződésben az is ott áll, hogy a családi cégnek kötelezed el magad!
– A faszomba! – mondta Jakob, de már csak akkor, amikor betette maga mögött az ajtót.
– Na, mi volt, mondd? – érintette meg a vállát Markus.
Jakob idegesen elhúzta magát, nem akrta a bátyja arcába nyomni, hogy biztosan az ő keze is benne van a dologban.
– Szerinem tudod te – mondta mégis.
Markus szempillája megrebbent, kese haját megrázta, ami csak elöl lógott a homlokába. Apjuk sötét szemét örökölte és makacs állát, és természetesen ekkor is egy Wanthoz méltóan, öltönyt viselt, éppen egy szürke gyapjút, és úgy flangált a házban, mintha minden pillantban közbejöhetne egy fontos tárgyalás.
– Ne hidd hogy apánk az én tanácsomat kérte ki a dologhoz.
– De te is pontosan ugyanazt akarod, mint ő! Hogy huszonnégy éves fejjel állapodjam meg, és tegyem magam hasznossá a cégnél!
– És mi is ebben a nagyon rossz? – lett dühös ekkor Markus is. – Ejnye-bejnye, hát hová lett a humorérzéked?
– Tesó, ne bízd el magad, még nem ért véget ez a játszma! – Jakob remegett egész testében, leszívesebben a földbe döngölte volna a testvérét, de nem adta meg azt örömöt az apjának, hogy az rájöjjön mennyire nagyon megalázva érzi magát. Mélyet lélegzett és hátra sem nézve, hatalmas léptekkel szelte át halt, hogy megkeresse az anyját.
A konyha ablakát, ami mellett Jacob állt, verte az eső és rángatta a szél. Az öreg platánoknak meg sem kottyant az időjárás, már akkor is hatalmasak voltak, amikor gyerekként futkározott körülöttük. Nem is értette, a költők miért vannak oda az őszért, az avar lepte parkokért, és a ködszitálásért. Sosem kedvelte a hideget és a nedvességet, bár ez sem rettentette vissza attól, hogy motorra üljön. Az viszont, hogy amióta otthon tartózkodott ki sem sütött a Nap, még inkább lehangolta. A még gőzölgő kávé sem derítette jobb kedvre, el kellett ismernie, hogy komor kedvét menyasszonya közelgő érkezése okozta.
Látni sem akarlak beképzelt liba. De majd megismersz, és meglátod, fél év sem kell, és menekülni fogsz a pokoli házasságunkból, mert ígérem neked, hogy pokollá teszem minden napodat Lisa Warwick! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
