NAPLÓK: sk
Legutóbbi olvasó: 2025-01-14 20:33 Összes olvasás: 16686| 14. | [tulajdonos]: hét | 2012-01-24 14:16 |
hova és merre megyünk? és vajon létezik jó választás? mit remélhet az, aki folyton mozgásban van? és miért épp ezt az életet éljük és miért pont azzal, aki mellettünk van? és vajon ha megadatik az a másik vágyott élet, akkor boldogok lennénk?
sajnos a lehetetlen dolgok mindig szebbek, sőt sokkal szebbek, mint amilyenek igazából. vagy megőrül az ember, vagy egyszerűen és könnyed léptekkel tovább áll. szeretném azt hinni, hogy legalább egy kicsit fontos voltam az életedben. csak egy aprócskát. hogy adtam valamit, amitől több lettél és boldogabb. és olyan kár, hogy csak egy kicsit tudtalak nagyonszeretni.
Ők azt mondták:
Őrületbe estél Őmiatta, akit szeretsz.
Én azt mondtam:
Az élet ízét csak a bolondok ismerik.
(Jáfíi: Raúd Al Radzsákín)
|
|
| 13. | [tulajdonos]: hat | eská: 5 | 2012-01-23 16:35 |
ezt örömmel olvasom :)
itt hagyok egy másikat. valamiért nagyon szeretem.
(kontraszt)
néha ingatag lábakon áll a hitem.
csak a miértek és nem tudomok,
bennem örökre képzavar: hogy melyik az igazi te.
olyan kicsi nekem ez a test - ez az agy
maradék gondolatokon tengődöm
és sehogy sem jutok közelebb hozzád.
nem vagy valóság.
és ha mégis?
mondd, hogy lehetsz
a bonyolult áramütés-szerű zsibbadásban is
annyira tiszta, mint a kék?
ma elképzellek újra
talán fáznom kéne egy kicsit
hogy éberré legyek
ha ott állsz majd előttem
rám tornyosulva
mint valami hatalmas Thot.
fékezhetetlen áldott állapot
lehalkulni képtelen vagyok
vagyok?
hozzád tapadva várom a reggelt
valami benned maradt.
talán a zihálás
talán a bent tartott sóhajok
és éjjel is olyan szorosan tartanak
mint te, ha melléd álmodom
azt a másik magam.
látod megint nincsenek holnapok
|
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | [tulajdonos]: öt | 2012-01-22 09:08 |
(elkülönülve)
éjjel honvágyam volt.
megint abba a régi pszichoaktív-világba
és annyira kellett volna egy adag,
hogy csak azt lássam, ami teljesen láthatatlan.
egy sikamlós egymásba ájulást, magammal.
és az újdonsült lizergsav-dietilamid csodáit.
az álomnélküliség rettenetét és azokat a jól ismert
tűréshatárokat, amiket mindig is átlépni vágytam.
most megint olyan nyirkos ez a szoba.
és csupa hang. az üresség itt tátong
minden elképzelhető formában.
mondd, hogy lehet ennyire érzés
amit nem mondok ki.
(lélegzik - mögöttem - valami)
|
|
| 10. | [tulajdonos]: négy | 2012-01-16 17:37 |
még nem tudom mit akarok itt hagyni. pontszerűvé zsugorodott körülöttem a tér. mondjuk mindig ez van, ha vizsgázom. jó nagy hülye vagyok, hogy ebbe is belekezdtem. mindegy. teher alatt nő a pálma, vagymi.
http://www.youtube.com/watch?feature=related&hl=hu&v=oUm4MHEeFCY
kint hideg.
belül meg néma napfogyatkozás.
ösztönszerűen létezem.
feldob az idő. talán lezuhanhatok közétek,
óvatosan, mint egy elkóborolt pihe. aki,
csak egyszer szeretett volna világot látni
és bent ragadt álmaival holnapot kreálni.
a nincs néha sokkal jobb, mint az összes
mi - lett - volna - ha.
|
|
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
