NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-12-13 08:30 Összes olvasás: 210556| 1791. | [tulajdonos]: parenting | 2024-04-26 20:26 | Ülök a postán, várom a soromat. Délután, másfél óra múlva zárnak. Eléggé szerencsejáték, 10 perc múlva indul a buszom és még van előttem 4 szám. Mellettem egy fiatal édesanya 1 év körüli kislánnyal. Csöpp copfjai vannak és magas babakocsiban üldögél. Rajzfilmet néz telefonról, amit az anyja tart elé. A gyerek egy darabig nézi, aztán nyugtalankodni kezd, mire rájövök: unja. Amikor már akkorát rúg, hogy a cipő is lerepül a lábáról, akkor anya elteszi a telefont, és szépen visszahúzza neki. A gyerek közben ránéz, és megszólítja. Akkor jövök rá, h még beszélni sem tud. Lehet, h nincs egyéves sem. Fogalma sincs, mit lát a rajzfilmben, azért is nem köti le. Semmilyen elvonási tünete nincs, mikor anya elveszi előle, figyelmesen nézi, ahogy a cipő visszakerül és közben az anyja arcát. Aki a művelet végeztével gondosan előveszi és beállítja a mobilt neki újra. Nem azért, amit szoktak mondani, hogy addig mást csináljon, mert fárasztó lehet tartani, és nem is tud csinálni semmi egyebet.
Akkor miért teszi ezt a gyerekével? Mért mérgezi? Valószínűleg abból a meggyőződésből, h erre van a gyereknek szüksége. Hogy ne unatkozzon, gondolom. Nem tudom, de kétségbeejtő, mert látom, milyenek a hatodikosok. És hogy a szülők mennyire tehetetlenek a gyerekeik függőségével kapcsolatban. És sóhajtoznak a gonosz világot okolva. Erre itt egy gyerek, aki szemlátomást unja, de majd csak rászokik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
