NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-08-31 20:06 Összes olvasás: 4997913| 1649. | [tulajdonos]: what and what not | 2022-01-18 19:42 | Nem hiszek sorsunk jobbra fordulásában, de tudom, h lehetne és lesz még rosszabb. A normalitás talán árucikk maga is, bizonyos társadalmi rétegek, a bizonyos jövedelemszint felettiek privilégiuma. S mint minden ilyesmi, számukra észrevehetetlen, ahogy a levegőt is csak akkor kezded méltányolni, ha újra van. Annyira magától értetődnek bizonyos alapok, kapaszkodók, lépéskönnyítők, olajozók, vagy csak a ledaráltatás hiánya, h tudomásuk sincs róla.
Jellemzően ők adnak tanácsot. Számukra íródik, őket szólítja meg a pozitív filozófia és a self-help. Csak rajtad múlik, mindig van választásod, a negatív embereket kerüld. Szezont a fazonnal, de alig észrevenni.
A valóságom, a saját normalitásom felhasadozva. Sarokpontjaim, anyám, apám, a testvérem, évtizedes barátaim. Végjáték, ahol amit látok, nem akarom kimondani, mert szeretem ezeket embereket. (A maguk módján ők is szerettek/nek. De csak úgy. )
Végjáték. Sötét fellegek lógnak be az ablakon. Nem vagyok erős, nagyon nem. A fiam viszont szeret. A gyerekeim. Újabban mintha a férjem is. Kiskoromban időnként az összes játékállatommal aludtam, mikor féltem. Nem azért, h megvédjenek. Hanem, h megvédjem őket, ha éjjel vmi rossz történik.
Egy álmatlan éjszakán összeadtam a rezsit és a gyerekek iskoláztatásával összefüggő kiadásokat. Kijött egy összeg. 2 nap múlva átutalták a fizetésem. 35 ezerrel kevesebb volt, mint ez az összeg, mert a múlt hónapot 75 ezres mínusszal zártam. Úgyhogy azt találtam ki, h ebben a hónapban nem teszem be a lábam semmilyen boltba. (Az élelmiszert a férjem veszi a szintén tanári fizetéséből, ami az enyémnél is kevesebb a sok kihagyott év miatt.)
Ma mégis betértem a százforintosba egy elkerülhetetlen dolgot megvenni. És amíg azt a dolgot levettem a polcról a többi árura lehetőleg ügyet sem vetve, a fejemben létösszegző képek villantak, mint sokszor máskor is. Mire a kosárba jutott, bennem is leért a csodálkozó szomorúság, h események, viselkedések, emberi kapcsolatok lényege mennyire más szögből tud látszani a végük fele. És hogy annyiféle volt már, és annyiféle értelmezés él egymás hegyén-hátán. "Ha lehetne, akarnám-e még tudni az igazat? Akkor is, ha rosszabb, mint bármi, amit összeraktam eddig? Akkor is, ha ...?" És rájöttem, h igen . Még mindig. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
