NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-12-01 09:10 Összes olvasás: 208805| 1368. | [tulajdonos]: bocsát | 2020-09-13 14:56 | Ma nem fért be az időbe, h istentiszteletre menjek, ezért a rádiót kapcsoltam be főzéshez. Katolikus mise ment, amit alapból le szoktam kapcsolni, mert tapasztalataim szerint nem működik nálam, de aztán meghallottam, h a harag a téma, és a megbocsátás, és leragadtam.
Ez a megbocsátás olyan, h úton-útfélen mindenki használja, meg mindenféle önismereti, életvezetési kurzuson, a hitbeli kontextust már nem is említve, alap, h az a jó nekem, a világnak, az a helyes, ha megbocsátok, ha meg tudok bocsátani. Pl a tavalyelőtti drága pénzért vett közösségfejlesztő tréningen is feljött, mint skill.
Nekem meg régóta probléma. Pl hogy a volt főnökömnek hogyan kéne megbocsátanom, mikor azóta is azokat a dolgokat csinálja, ugyanúgy árt, tolja a rossz szekerét, mikor semmit meg nem bánt stb. Hogy mi a túrót értünk megbocsátáson. Meg is kérdeztem azon a tantestületi tréningen az akkor velem egy csoportban lévőket, h szerintük mit jelent megbocsátani, de nem méltatták a kérdést válaszra.
Pedig biztos vagyok abban, h egyáltalán nem ugyanaz van a fejekben erről, illetve, h a fogalom messze nem értetődik magától.
Sokfélét összeolvastam a nyáron erről is, közte erősen elgondolkoztató dolgokat is, de még a legjobbak is ütötték néha egymást. Szóval egyelőre csak abban vagyok megerősödve, h nagyon nem egyformát értünk ezen az isteni parancson/tanácson.
A mai prédikáció is erős gondolatokat tartalmazott erről. Amit le akarok jegyezni:
"A megbocsátás véglegesen lemondani arról, hogy jobbá legyen a múlt."
Megbocsátani veszteség, ha megbocsátunk, elvesztünk vmit.
Nem érzés, hanem szándék/döntés. Az megint más kérdés, hogyan érzem magam közben.
"Az ember az érzéseinek csak formát adni köteles." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
