NAPLÓK: na pl ócska Legutóbbi olvasó: 2026-02-25 15:17 Összes olvasás: 1996| 1. | [tulajdonos]: cukor | 2012-07-30 01:49 | Bögréből iszom a kávét. Praktikus okai is voltak, de mára hozzám nőtt.
A legnehezebb feladat a kávéillat nélküli felkelés volt. Az a hét-nyolc perc kizárja az embert a külvilágból. Még jó, hogy nem vettünk falra akasztós ketyegő órát, mert azok még tetvesebbre tudták volna lassítani az időt.
A főzésben már nem rutinom van, hanem én magam vagyok a kávéautomata. Mit nekem csipa, bepisilési inger, ha lábrázva is, de felrakom. A tejet előre öntöm bele a kancsóba, és legtöbbször eltalálom a mennyiséget. Egy idő után nem nagy bravúr.
Régen se hoztad ágyba, de tudtam, hogy mire kijövök a mosdóból, már csak én vagyok kócos, és a két csésze kávé a két alátéten, rajta a két-két kockacukorral ott gőzölög a konyhaasztalon, és azt is, hogy a kiskanalat te teszed bele az enyémbe, és mintegy bemelegítésképpen párat keversz rajta. A sajátodba ezután dobtál egy cukrot, kis közös kavarás, és a reggelek változatosabb része csak innen indult.
Nem szexeltünk soha reggel. Ezt így utólag nehezen emésztem, de a te felelősségtudatod össze sem hasonlítható az enyémmel. Szeretni bármilyen tulajdonságot lehet, köztük ezt is, csak jó helyre kell illeszteni a többi mellé. Vékony, de nagyon szép vonalú szád volt, ami már felért egy tulajdonsággal, de ehhez párosult még a cinkos mosoly. Csak a felső ajkad mozdult el, annak is mindig a bal oldala, a gödröcske megnyúlt, felvett egy oválisabb formát, és közben villant a fog. Mindig ugyanakkora fogrészlet, de ezt már lehet, hogy csak a fantáziám akarja tökéletesíteni. A villanás sem jó, ez nem egy rozzant rajzfilm. Csak megjelent.
A kávénál és a megszokásoknál tartottam. Volt az a megmaradt, második kockacukrod, azt nagyon szerettem. Amikor mindennel elkészültél, táska a vállon, még egy rövid, egészalakos tükörlátogatás, majd áttapogattad a zsebeidet, túlestünk a megbeszéléseken és a búcsún is, jöhetett az igazi szertartás. A jó dolgoknál az ember képes úgy tenni az ezredik alkalom után is, mintha meglepődne.
Sarkonfordulás az ajtóból, hamm be a cukor, és a tényleges búcsú.
Nem emlékszem, hogy mondtam volna, de azokat a kockacukrokat pótpuszinak hívtam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
