NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 02:29 Összes olvasás: 138460| 1007. | [tulajdonos]: ... | 2024-02-01 22:07 | "Midőn a bátor s felgerjedt viaskodók kivont, éles kardjukat magasra emelve tartották, úgy látszott, hogy fenyegetésük égre, földre és pokolra szól, oly rettenetes volt ingerültségük és ádáz elszántságuk.
Az első csapást a felbőszült bizcayai sújtotta oly erővel s oly dühvel, hogy ha a kard félre nem siklik, ez az egyetlen csapás elég lett volna, hogy véget vessen hősünk vakmerő párbajának s egyben valamennyi kalandjának. Azonban a kegyes sors, mely őt nagyobb dolgokra tartogatta, ellenfelének kardját úgy fordította, hogy bárha bal vállát találta is, egyébként kárt nem okozott, csak lemeztelenítette oldalát, magával sodorta a sisak nagy részét s a lovag fél fülét; mindez gyászos romokként omlott a földre, szörnyen eltorzított képpel hagyva gazdáját.
Irgalmas Isten! Ki festhetné le híven azt a dühöt, melyre a mi bátor manchaink szíve gerjedt, látva, milyen rútul bánnak vele? Én csak annyit mondhatok, hogy elkeseredésében újra felemelkedett a kengyelben, s kardját két kézre fogván, oly mérges csapást zuhintott teljes erővel a kocsivánkosra és a bizcayai fejére, hogy ellenfele, hiába védte párnája, azt hihette, valami hegy szakadt rá; s orrán, száján és mind a két fülén nyomban megeredt a vér, megingott, majdnem leesett öszvéréről, sőt le is esett volna, ha át nem öleli a nyakát, de amikor előrebukott, mind a két lába kicsúszott a kengyelből, mire felkapta karját, a szörnyű csapástól megrémült öszvér pedig nekiiramodott a mezőnek, de néhány ugrás után gazdástul a földre terült.
Don Quijote mindezt teljes nyugalommal szemlélte; mikor pedig látta, hogy ellenfele földre bukott, ő is leszállt lováról nagy könnyedén, s kardja hegyét a bizcayainak egészen a szeme bogarához tartva, azt követelte tőle, adja meg magát, máskülönben fejét veszi.
A bizcayai annyira megzavarodott, hogy egy szó kevés, de annyit se tudott kiejteni, s Don Quijote vak dühétől csakugyan pórul is járhatott volna, ha a hintóban ülő hölgyek, kik mind e percig halálos félelemmel nézték a párviadalt, oda nem rohannak s mennyre-földre nem kérik a lovagot, legyen irgalmas és könyörületes, s kegyelmezzen meg a lovász életének."
https://mek.oszk.hu/00300/00349/html/quijote2.htm#d2876 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
