leállósáv: fészbuk-poémák11

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:17 Összes olvasás: 26386

406.	[tulajdonos]: fészbuk-poémák11	2021-02-28 22:22
129 előmászott elfelejtés ma megkaptuk az első oltást. állítólag pillanatnyilag ő a legjobb. mostantól a vírus lenyúzott „bőre” provokálja szervezetem védekező funkcióit és így már hatékony ellenanyagok várnak a betolakodóra. kicsit ódzkodtam. hajlamos vagyok túlreagálni minden támadást. még akkor is ütök amikor már nincs kit. gyerekkorom verekedéseinek visszatérő élménye hogy még akkor is öklöztem a falhoz lökött áldozat helyét amikor a hátam mögött röhögött. feleségemnek pillanatnyilag semmi baja. az én vérnyomásom plafonon a pulzusom mint egy félrevert harangnyelv jelzi a veszélyt de most mára elegem volt a kísérleti megfigyeléseimből. betolok a vérnyomásgyógyszer mellé egy leszarom-tablettát. alszom ha tudok. 210220 130 elhibázott semmiség nyújtózkodsz és mint akit felnégyeltek nem tudod hány részre szakadt és fog még szakadni a világ körülötted szakad még rendesen minden amivel érzékelhető viszonyban vagy felaprított érzékszerveiden keresztül ezek búbánatos hangulati túlzások ugyan elszakadva a valóság diktálta szükséghelyzetektől de mivel semmi konkrét okom panaszra még a létezőnek hitt létezhetetlent sem hibáztathatom semmiért ebben a nélkülem is normalitását vesztett közegben amiről csak így mint most is egyetlen érvénytelenített mondatban foglalom össze kikezdhetetlen véleményem nincs ajtó ezen a végtelenített folyosón se jobbra se balra illúzióid lehetnek persze jobbról is balról is de a kijáratnál – függetlenül a hátrahagyott képed méretétől – ugyanaz a semmi fog megtörténni 210221 131 lefekszel felkelsz az ismétlődés újra és újrarajzolja magát arcvonásaidon és bármennyire is próbálod emlékezetedben tartani húszéveskori metszéspontjait lágyan és reménytelenül maszatos lesz akár a hegyi pataké az elmocsarasodott völgyben kanyargó zsombékcsomók között folyamatos felejtésnyomok a bukdácsoló csillogás alatt 210223 132 mai könyörület untat a fizikai tehetetlenségem a kert ahogy szemrehányóan szemléli a le-fel sétáimat az egyméterszer tizenötméteres járólapon najó van benne egy kuka alakította szűkület is ahol csak oldalazva fér el tömegem alsóbb – hálistennek vékonyabb – része ez kicsit javít a majdmindennapi sétarutin hangulatán nem irritálja a képzelőerőt ő sem de a madarak röptét izgalmasabb szögből mutatja az idén csak átrepülőkkel találkoztam pedig – főleg a rigóim –ilyenkor már lépésnyire tőlem szokták lazítani a földet most sehol az átrepülők is inkább sármányok csízek veréb fecske évek óta nem kerül a szemem elé mintha szándékosan magányosodna körülöttem az élet ne fájjak annyi mindennek és ők se fájjanak nekem amikor lassan – még mindig remélem hogy nagyon lassan – itt kell hagynom őket a madárbirs lehullott levelei között ma reggelre kinyílt egy krókusz és mellett ott van rendre már mind a három – ki tudja honnan jöttek és mikor – szaporodásra képtelen hóvirág lehetetlenül sérülékeny látványa 210224 133 könyörtelen könyörület könyörtelen könyörület hinni Istenben (teljesen mindegy melyikben amennyiben létezik úgyis csak az az egy létezhet) legalább annyira abszurd mint hinni a könyvekben leírt igazságoknak az kétségtelen hogy könnyebb elviselni a magán- és közéleti faszságokat ha hiszünk valamiféle spirituális rendezőelv valóságteremtő erejében de ez is csak akkor következne be ha az elénk tálalt elveknek hajlandóságuk lenne a tények elfogadására és nem egy lázrózsás álomból csöppennek le úgy hogy az esedékes választási lehetőséget is csak valamiféle túlvilági rendszerhez kötve fogadunk el ehh! vénségemre káosszá csírásodott agyammal még az olyan egyszerű kapcsolódás megértésére is képtelen vagyok például hogy a mában úgy szeretnénk találkozni a holnappal ahogy az tegnap megtörtént 210225 134 az önzés képei (színesen és elmosódva) volt amikor a rendelkezésemre álló idő nagy részét olvasással töltöttem mindenféle olvasással a mindenféle olvasásának semmi oka nem volt azonkívül hogy szerettem volna másokban is találkozni magammal mindegy lett volna hogy mikor hol és milyen állapotban bukkanok fel talán még az utolsó pillanatom átélését is elfogadtam volna ha tudom hogy én haldoklom ott ahol éppen leírva (nagyon mutatósan és átélhetően) haldoklott valaki de az utolsó pillanatig is csak részvétet éreztem önsajnálatot soha 210226 135 rokon vonásaidban megdermedt az idő ügyesen lavírozod át magad a másodpercek zátonyain de úgy látszik az óráid nem mozdulnak ugyanazt mutatják itt is és teheted bárhová magad a benned lévők makacs ragaszkodásával már nem tudsz mit kezdeni és bágyadt türelemmel tűröd a szétesés lehetetlenségét még akkor is amikor valójában már csak a hangod létezik 210227 136 lázroham (zenepalota) kifelé kellett menned valahonnan de folyton úgy érezted hogy befelé haladsz a szavak amikkel csillapítani próbáltad az idegenséged glédában álltak körülötted és bármennyire is úgy érezted hogy muszáj egyetlen egyet se sikerült letaszítanod arról a magaslatról ahová – bár semmi de semmi keresnivalójuk nem volt ott – olyan indulattal növesztették gyökereiket egymásba fonódva hogy inkább megvártad míg körbezárnak és magukba olvasztják értelmezéseidet innen nézve elmosódott a látóhatár amennyiben látóhatárnak nevezhető az a tébolyult önszorgalom amivel megpróbálták kitakarni egymás valóságából a tisztánlátást hangokká álltak össze zenei hangoknak éppen nem nevezhető zűrzavarrá bár ki tudja hogy ebben is mit dönt a jövő egyik direkt erre a célra kinevezett kormánybiztosa és ezek is bekerülnek majd valamiféle reprezentációs célt szolgáló időkapszulába mutogatva egy hajdanvolt társadalom frissen feltárt fekélyeit bár most kétlem – ebben az állapotomban mindenben hajlamos vagyok kételkedni még abban is hogy éppen kételkedem – csak nézem a köldököm felívelő végén a valahonnan valahová tartozás misztériumán keresztül bukdácsolva hogy mi mindenre vagyok és mi mindenre lehetnék még büszke nemzeti útjaink itt-ott elszórt nyomain ha nem látnám bennük a gőgös nyomorúság szemfényvesztő trükkjeit de a legszomorúbb talán hogy a szir-szar monstrumok között csak ezt az egyet érzem szerethetőnek 210228

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!