NAPLÓK: odetamo (V. A.) Legutóbbi olvasó: 2026-07-07 20:09 Összes olvasás: 3719| 11. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-04 23:38 | 2.3. Az ambivalencia fogalma a tárgykapcsolatelméletben
2.3.1. A tárgykapcsolatelméletről dióhéjban
A tárgykapcsolat-elmélet a személyiségfejlődés és az interperszonális kapcsolatok tanulmányozásának pszichoanalítikus megközelítése. Fő képviselői: W. Ronald Firbairn (1889-1964), Melanie Kelin (1882-1964), Donald W. Winnicott (1869-1971), Jill S. Scharff és David E. Scharff. (Az elmélet fő vonásait Székely Ilona Tárgykapcsolatelmélet a családterápiában című könyvére támaszkodva ismertetem.)
A tárgykapcsolatelmélet alapfeltételezése az, hogy az egyén belső lelki struktúrája csecsemőkortól kezdve más személyekkel való kölcsönhatásban szerveződik. Az én (ego) már születésétől fogva létezik. Az énstruktúra tartalmazza az ösztönenergiát (dinamikus ego). A dinamikus ego legfőbb törekvése a kapcsolat keresése. A személyiség a gyermek és gondozói viszonyának kölcsönhatásában fejlődik. Az első kapcsolatok adják meg a kapcsolati "ősmintákat" (relational templates). Gyermekkorunk szignifikáns személyeiről, elsősorban a szülőkről introjekció útján kialakított belső képzeteinket tartósan megőrizzük, még azt követően is, hogy reális kapcsolatunk már nincs, vagy megváltozott ezekkel a személyekkel. Az introjektált tárgyak rendkívül fontosak aktuális kapcsolatainkban, azok reprezentánsait keressük jelenbéli életünkben, és részben úgy kapcsolódunk hozzájuk, mintha az eredeti tárgyak lennének. (Telkes)
Az a jelenség összefügg a freudi indulatáttétel fogalmával. "Azokat az érzelmeket, amelyeket egykor anyánk, apánk, fivéreink és nővéreink iránt éreztünk, áttoljuk méghozzá a maguk ellentmondásosságában házastársunkra, gyermekeinkre és barátainkra." (Viorst, 181.o.)
Székely Ilona hangsúlyozza, hogy a tárgykapcsolatelmélet szemlélete "összeköti a múltat a jelennel, és lehetővé teszi egyrészt az intrapszichés és az interperszonális, másrészt a tudattalan és tudatos folyamatok egyidejű párhuzamos tanulmányozását. Ezért fogalmi eszköztárának köszönhetően az egyéni pszichoanalízisen túl kiválóan alkalmazható a kora gyermekkori fejlődés kutatásában, a házasság- és családterápiában, a pasztorálpszichológiában, valamint a csoportokkal, intézetekkel folytatott munkában." (Székely, 19. o.)
A pszichodráma eszköztárával is jól összegyeztethető a tárgyakpcsolatelmélet szemléletmódja.
Amikor a jelen "itt és most"-jából áttérünk a gyerekkor "ott és akkor"-jába vagy amikor belső hangot adunk, nem a valóságos személyeket, történéseket jelenítjük meg, hanem azoknak a protagonista lelkében "élő", introjektált változatait. Amikor változtatunk a protagonista és egy számára fontos személy (az antagonista) kapcsolatán, vagy korrigálunk egy múltbéli jelenet, azok belső reprezentánsait korrigáljuk annak érdekében, hogy a protagonista újszerűen tudjon működni jelenlegi kapcsolataiban, amelyeknek ugyancsak a benne lévő lenyomata tud megjelenni a dráma színpadán.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
