NAPLÓK: kis naiv Legutóbbi olvasó: 2026-07-07 04:49 Összes olvasás: 3186| 6. | [tulajdonos]: 5. | 2017-07-16 23:20 | 5.
Azt hiszem Tavasz másra számított, csak pislogott, amikor közöltem vele és Patrikkal, hogy takarítani kell a buli helyszínét. Réka amúgy is kezdett sok lenni, talán, ha továbbra is otthon maradok vele, becuccol hozzám.
– Utána pizzázunk gyerekek, szóval hajrá!
– Nem hívtatok takarítókat? – kerekedet el Tavasz szeme.
– De igen, te kis okoska, csak nem hagytunk nekik ott kulcsot! – replikázott Rékám. Magamhoz húztam és megcsókoltam, ezzel lehet lenyugtatni leginkább egy féltékeny nőt. Talán Tavasz melle nem tetszett neki, merthogy sokkal nagyobb az övénél. Ezt, amint a hőerőmű felé autóztunk a visszapillantó tükörben is megállapítottam, Tavasz nap sárga, elöl kötős felsőt viselt, a karcsú derekát szabadon hagyta.
– Szerintem tesó, rendeld meg most a pizzát, erő kell meg idő, jó néhány óra.
Álltunk a terem közepén, szemlélve a romhalmazt.
– Nem olyan vészes, két óra alatt megleszünk.
Réka lecserélte a magassarkúját papucsra, aztán mind neki álltunk. Vödröket ragadtunk parfist, Patriknál szemetesszák.
Amikor egyszerre akartunk Tavasszal egy gyűrött szalvétát felvenni a betonról, összekoccant a homlokunk.
– Au! – de kemény a fejed.
– A melled is ilyen kemény lehet – ez kiszaladt a számon. A lány elpirult, gyorsan odébb álltam.
Három óra múlva lett tisztaság, egy kicsit bántott, hogy kihasználtam a kölyköket. A harmincfokos melegben biztosan találtak volna jobb elfoglaltságot is. Ráadásul a következő buli csak két múlva volt esedékes, kidobó vagyok ilyenkor másodállásban.
– Olyan mintha járnátok Patrikkal, nagyon távoli rokonok vagytok talán?
A két fiatal összenézett vörösödve, tessék kellett nekem füllentenem!
– Mi nem, azaz hogy…– Tavasz kereste a szavakat.
A beálló csendbe szerencsére beleciripelt a mobilom.
Egészen késő estig, míg haza nem fuvaroztam Rékát, azt bizonygattam neki, hogy az öcsém és Timi mennyire összeillenek.
– El kell valamit mondanom.
A Király utcában csücsültünk, a színháztól nem messze egy padon. Három gombócos fagyival vigasztaltam magam. Katának egyetlen napja maradt, míg elutaznak a Balatonra, igyekeztünk minél többet együtt lenni.
Rám emelte a kék szemét, szája egy ó betűt formált.
– Tudod, szóval Patrik.
– Tudtam, hogy jártok, éreztem!
– Neeeem.
– Nem? Akkor?
– A bátyja. Szóval a Laciról van szó. Már elakartam mondani, csak nehéz róla beszélnem.
– Csak nem tetszik?
– Miért, neked nem?
– Hát, de igen, de túl idős hozzád.
– Csak hat és fél évvel.
– Igaz, igaz, de verd ki a fejedből!
– Így tudsz biztatni? Szerelmes vagyok!
– Akkor te szeretsz szenvedni. Nem ajánlom Lacit, de amíg plátói a szerelem, addig nincs gond.
Fellélegeztem, és végre áradozhattam Laciról. Mindent kitárgyaltunk, azt is hogy milyen tusfürdőt használ.
A drogériában már kevesen lézengtek, tulajdonképpen csak nézelődni mentünk be.
– De ez férfi illat – szívta befelé a levegőt Kata. Nem érdekelt, megvásároltam egy férfi tusfürdőt, pont olyant amilyent Laci használ. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
