NAPLÓK: fény árnyék Legutóbbi olvasó: 2025-06-01 06:07 Összes olvasás: 867| 9. | [tulajdonos]: gravitáció | 2025-05-11 20:29 | Frédéric Gros francia filozófiaprofesszor, emellett elkötelezett túrázó, aki a gyaloglást nem sportnak tekinti. Nagyközönségnek szóló filozófiai esszéje a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel. Irodalom- és filozófiatörténeti alakok (Rimbaud, Rousseau, Hölderlin, Kant, Nietzsche, Thoreau, Ghandi) életrajzát és írásait idézi meg a gyaloglás fonalára fűzve. Olvass bele!
A kötetben valójában mindvégig arról az alapvető életfilozófiai kérdésről töpreng, hogy mi a jó gyaloglásban, hogyan visz minket el a mindennapi élet szerepeivel, feladataival terhelt életünkből az "igazi" lényünkhöz. A gyaloglás Gros értelmezésében az elme felszabadítása, megtisztítása, a valóság megtapasztalása. A táj belakása a gondolkodás metaforája. A gyaloglás menekülés az identitás konstrukciója elől; egyfajta nyugalom megtapasztalása, a tiszta élet egyik formája. A gyaloglás filozófiája sajátos kérdésfelvetésének köszönhetően hamar sikerkönyv lett, szórakoztató kiáltvány, miért is tegyük egyik lábunkat a másik elé.
NÉLKÜLÖZHETETLEN DOLGOK
Amikor hosszú gyalogútra indulunk, mindig ugyanaz a kérdés merül fel, miközben összekészítjük a hátizsákunkat: tényleg szükség van erre? Természetesen a súly problémájáról van szó: a túl nagy teher alatt a gyaloglás rémálommá válik. Mindig ugyanaz a mérlegelés: hasznunkra lesz? A minimumra kell csökkenteni a súlyt. Gyógyszerek, tisztálkodás, ruhák, élelem, alváshoz szükséges felszerelések – ugyanaz a gyötrődés: elhagyni, ami fölösleges, kidobni, ami haszontalan. Csak épp, ami a gyalogláshoz, a létezéshez szükséges. Mire van szükség a gyalogláshoz? Mire van szükség a védekezéshez a hideg és az éhség ellen?
Minden haszontalan, amit rendszerint azért viszünk magunkkal, hogy elüssük az időt.
Thoreau írja: „Aki agyonüti az időt, mindenképpen az örökkévalóságot károsítja.” Nem azért gyalogolunk, hogy elüssük az időt, hanem hogy befogadjuk, hogy egyenként, másodpercenként leszedjük a szirmait. Minden túl nehéz, ami csak arra jó, hogy elűzzük az unalmat, szórakozzunk, dolgozzunk, kitöltsük a napot, hitegessünk. Válogatás közben nem lehet szempont sem a hatás, sem a megjelenés, a kényelem vagy a stílus, vagy bármiféle társadalmi számítgatás. Azért gyalogolunk, hogy lecsupaszított, tehermentesített, megtisztított módon éljünk. Gyaloglás közben csak a legszükségesebbek kellenek.
A nélkülözhetetlen a szükséges alatt van.(1) Fordított helyzet. Emlékszem, egyszer a hegy lábánál, a Cévennekben, hat-hét órányi gyaloglás volt még hátra a csúcsig. Az idő még mindig szép volt, az éjszakák melegek. És döntöttem: a hátizsákomat bedugtam egy fa odvába. Már semmi sem nyomta a vállamat. Egy kevés víz, néhány szárított gyümölcs, semmi több. Két nap így. Előbb a hatalmas könnyedség érzése. Megszabadultam még a szükségestől is; nincs többé semmi köztem és az ég, köztem és a föld között.
A nélkülözhetetlen a jelenlét teljessége. A nélkülözhetetlen minden annak, akinek semmije sincs.
Ez az ősi réteg, amelynek a konzisztenciáját csak ritkán érezzük, mert ez csak annak adatik meg, aki megszabadult a szükségestől. A gyaloglás révén olykor, pillanatokra, megérezzük. Más szóval, ahhoz, hogy ide eljussunk, brutális, veszélyes, szélsőséges átalakulás kell.
És itt különbséget kell tennünk a bizonyosság és a bizalom között is. A bizonyosság adott számunkra, mert tudjuk, hogy rendelkezünk a szükségessel ahhoz, hogy szembenézzünk: szembenézzünk a zord időjárással, az útelágazások bizonytalanságával, a vízhiánnyal, az éjszaka hűvösségével. Úgy érezzük ilyenkor, hogy számíthatunk a felszerelésünkre, a tapasztalatunkra, az előrelátás képességére. Ez a technikai ember bizonyossága, aki ellenőrzése alatt tartja a helyzetet. Aki előrelátó, felelősségteljes.
Gyalogolni a szükséges nélkül – ez nem más, mint ráhagyatkozni az elemekre. Ilyenkor semmi sem számít, nincs kalkuláció, nincs magabiztosság. Csak a világ nagylelkűségébe vetett bizalom van, amely betölti a lelket, mert teljesen függővé tesz a Másiktól, és még az önfenntartás gondját is leveszi rólunk. A kövek, az ég, a föld: minden adomány lesz, kimeríthetetlen segítség.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
