NAPLÓK: bodzakanyar Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 11:06 Összes olvasás: 6200| 10. | [tulajdonos]: koncert helyett | 2013-04-14 00:30 | Egyedül járkálva a sötét tavaszígéretű városban, azon gondolkodom vajon mi lenne ha feloldanám a holnapi szívgyógyszerem a kisüvegben, a 3 deci skót whisky-ben.
A teraszokon, beton erkélyeken csíráznak már a magok, a sok nyanyának elintéztem a virágillatú nyarat, míg én meg nem tervezek magamnak egy hétnél tovább.
Valószínű a vérnyomásom vinné csak le, lehet szerencsésen el is ájulnék, feküdnék a hideg, sötét, alsóvárosi utca tégláin. Megálmodnám a jövőm, megálmodnám a múltam, vagy csak bejönne a kellemes nyugtató adásszünet, mikor végre nem jár az agy. Mindig jár az agy, soha nincs nyugtom magamtól. Adásszünet, nincs is olyan mikor már 24 órában nézheted a tv-t. Akinek van. Feledteti a gondot, a pénztelenséget, a választott de mégse akart magányt.
Tengerpartra vágyom, és nem a kagylóbikinis hableányokra hanem a szőrös, hideg, északi tengerekre. Talán rémálmok jönnének át a tengeren is, de ott lehetőség van a pirkadat előtti leghidegebb órában kibontott hajjal, meztelen belefutni, kihűlni, eltűnni.
Az önsajnálat... menni kéne, menni kéne, elhagyni ezt a reménytelen süllyedő országot, úgyse lesz már belőlem se soha hazafi. | |
| 9. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2013-01-01 18:27 | Január elseje, harmincvalahány évesen Magyarországon.
Mint amikor rajtad a gipsz, nem tudsz mozogni, a gipsz alatt meg viszket a bőr, amikor elmegy előtted a vonat, és nem tudod értesíteni aki majd a végállomáson feleslegesen vár rád, egy aknába belesve beszorul a lábad, fent mennek az emberek, de senki nem néz le, futnál, akárhová, cél nélkül, ki a világba, még egy halálos gázolásnak is örülnél, csak történjen már veled valami, meredek, betonozott falú csatorna egyik partjáról nézel át a másikra, ahol mintha látnál valamit, és nincs is túl messze a túlpart, de az ugráshoz mégsincs elég közel, fáradt vagy, elszámítottad a gyalogtúrát, és repülnél le a völgybe, de a hegyoldalban még ösvény sincs oda.
| |
| 8. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-12-24 15:38 | Süt a nap, tiszta tavasz ez a huszonnegyedike. De üres a város, csak a magányos férfiak és az öregek járják az utcákat.
Nem szeretek ilyenkor már boltba menni, de csak elmaradt megint valami. Fél óra még délután kettőig, kapkodás, hosszú a sor. Fiatal, kissé nyúzott arcú fiatal nő a pénztárnál, gyűrű nincs az ujján. Kapom a visszajárót, és hozzáér a kezemhez. Kellemes ünnepeket, mondja, de hátrálok két lépést: látok egy fiút, egy öregasszonyt... furcsán néz rám, tán részeg vagyok... De csak el kell mondanom, zárjon kasszát, menjen innen, mert baj van, a fia, az anyja kórházban, siessen. Azt már nem mondom meg a fia halott, de ha siet az anyjával még válthat pár szót.
Vajon tényleg el kellett ezt mondanom? Megtudta volna később is, de akkor már az anyja sem él. Mi a rosszabb egy lánynak, az utolsó szó az anyjától, vagy a csöndes halott.
Látom nem hisz nekem, de mégis megtalálja a nyugtalanság, gépiesen telefonért tapogatja a zsebét, dehát azt nem hozhatja ki. Menne is nem is, de én már terelem át az utánam állókat, menjenek a másik kasszához. Nem várom meg hogyan dönt, mi lesz, és nem kívánok kellemes ünnepeket. | |
| 7. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-12-23 01:41 | A föld ahol fekete nap süt bíbor fénnyel…
Régóta próbálom áttörni a belém épített ajtótlan falat. Alkohollal, hangos zenével, forró vízzel, illatokkal.
Sunyi vagyok, … Méghogy jót akarok… Segíteni.... Magamnak, igen… Olyan könnyű gonosszá válni, vagy csak eljátszani… A jó passzív, könnyen elnyomja, az eredendő irigységet kihasználva, a mások által mesterségesen felszított düh, harag, gyűlölet… Emberek… A szeretet elnyálasítva, a sekélyes ösztönök kielégítve… ˝Miért teszed ezt?˝ kérdi a megkötözött nő. ˝Azért, mert szeretlek˝ válaszolja a fekete ruhás férfi.
Valamikor létezett, tehát ma is létezhet mágia. Ott vannak az evangéliumok, meg úgy általában a régi korok csodái. Persze nyilván ki- és túl- színezve, de mindennek van valóságalapja. Vagy nincs. Tényleg elég lenne csak igazán hinni? (Hogy magamban-e vagy inkább egy halhatatlan barnamedvében, ezüstholddal a hasa bal oldalán…) Ha tényleg akarom… Enné a fene ezt a nem is olyan vastag falat. Miért voltak azok a középkori, hevesen intenzív boszorkányperek és boszorkányégetések? Jó, egy féltékeny férj, vagy csak válni akar… De azért az ember csak belegondol… Egy több évszázados, zárt, befolyásos s hatékony intézmény persze, hogy gyanús. Ma meg… Csak a neonfénnyel elnyomott gyertyák lángja…
Régi fekete gyertyák bíborszín lángja. Az utolsó fekete gyertyák halvány bíborszín lángja… S nem annak a fekete napnak sötét bíborszín fénye.
Nem tudom… Most ébredtem. | |
| 6. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-12-19 00:46 | Itt van a kezemben egy öngyilkos nő fél pár papucsa. Nem nagy szám, olcsó, zöld, műanyag. Gyerekkoromban szereztem, a szomszédos tízemeletes fás bokros kiskertjéből.
Ébren voltam akkor éjjel, hallottam az utolsó hangot amit kiadott, de a puffanást már nem, annyira nem volt közel a ház.
Másnap arrafelé jártamban láttam a fehér porral felszórt foltot a betonon, halottam a beszélgetőket. Egyedülálló, megvert, otthagyott nő, két gyerek, alkoholproblémák, boldogtalanság.
Leültem kicsit a padra, és megláttam ezt a papucsot, volt rajta egy kis vér, de engem nem zavart, felvettem a táskámba raktam és gyerekként elgondolkodtam, életről, halálról, jövőről.
Persze lehet nem is a nő lábáról esett le, csak úgy ott volt a bokrok alatt, és így került csak rá némi vér, de ez nem fontos. Megtartottam éveken keresztül, amolyan emlékeztetőként, mire is gondoltam egykor ott a padon. | |
| 5. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-11-30 10:21 | | Korán kelés. Ködös hajnal. Vár a munka, hogy életben tarthassam magam még egy hónapig. Sűrűsödik a köd, csöpögnek a fák, csöpög a hajam is. Oda se figyelve járom a minden-hajnali utamat, a táj mégis furcsán ismeretlen, vastagodnak a fák, keskenyedik a járda, már nem is betonon, téglán járok, a sűrű nedvességtől halkul-erősödik majd végleg elnémul fülemen a zeném. Így észreveszem körülöttem milyen nagy a csönd. Füvesedik a földút, és már bokán felül érő nedves fűben járok. Fák előttem, körülöttem. Lefekszem az avarba, hazaérkeztem. | |
| 4. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-11-23 15:18 | Remélem jól választottál.
Meg akartalak gyógyítani, előhozni a benned élő másik embert, boldog és egészséges jövőt adni neked. Persze az önzés is vezérelt, mert ettől én is végre boldog lehettem volna. De nem ismertél fel, a könnyebb utat választottad, és bár látom változol, valami kezd kinyílni benned ez nem ugyan az lesz. Megint csak az önzőségem, de én azt akartam, hogy velem érezd meg ezt (újra?)
Szomorú vagyok, és siratlak, és veled magamat is, hisz így nem vár rád az a hosszú élet ami mellettem megadatott volna. Beteg vagy, csak még nem tudsz róla, de én már az első kézfogásnál éreztem. És ő nem gyógyít meg, és nem is tart majd ki melletted. De te büszke vagy, és nem fogsz soha többet közel engedni magadhoz. Nem mintha eddig is olyan nagyon közel engedtél volna, de úgy éreztem már megindult valami, ami most visszafordult miatta.
Most már döntened kell:
Marad minden így, és vár rád egy rövid, de számodra boldog időszak, vele, a várakozás ideje. De soha nem fogtok beteljesülni, mert nemsoká egy reggel arra ébredsz, hogy valami nagy baj van. Mikor elmondod neki, elköszön, hisz ő másra számított, egy biztos jövőre amit egy beteg ember mellett nem kap meg.
Vagy elmész most orvoshoz, és hamarabb kiderül számodra is amit én már tudok. Mikor megtudja, így is elhagy, csak korábban, de így talán túléled, és több időd lesz, de egyedül.
És voltál már épp eleget egyedül. | |
| 3. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-11-22 15:48 | Ma hajnalban megint láttam azt a mozgássérült srácot, és megint úgy néz rám, mintha tudná. Nézek a szemébe, érzem úgy megérdemelné, de nem merek odamenni. Ez nem egy sima betegség, ha egyik napról a másikra elkezd járni, megszűnik a torzsága, mégis mivel magyarázza meg a környezetének? A mostani már nem a Jézusi csodák kora, biztos van családja, ismerősei. Az a rákos férfi legutóbb, őt meggyógyítottam, de kemoterápiára járt, gyógyulását meg lehetett magyarázni az orvosa érdemeivel is, még ha ő rég le is mondott róla. Most meg azok a nyilatkozatai... de ez ezzel jár, a férfi és én is tudjuk, amit tudunk.
Vagy mégis menjek oda és kényszerítsem választásra? Meggyógyítom, járni fog, de el kell innen tűnnie, új életet kell kezdenie.
Nem tudom. Szerinted? Te mit tennél? | |
| 2. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-11-20 15:22 | A Pókok az ablaktalan, sötét Fürdőszobában.
Nem tudom honnan jönnek, de mindig akad újabb háló a penészes fal, és a plafon derékszögében. Kicsik, vékonyak, alulfejlettek. Egy szabadföldi, mezei nyolclábú elszalad, ha ráfújok, de ezek meg se rándulnak. Éhesek. Nem mozdulnak, ha nem muszáj. Mennyire merítheti ki ennek a kicsinységnek a tartalékait hogy megtermelje azokat a vékony szálakat? Lesöpörjem? Lehet miattam a pók másnapra feladja és éhenhal. A hálókat belepi a por, ha be is tévedne ide valami zsákmányállat, még akkor se fognának vele semmit.
Akár meg is etethetném őket, de a légy kitépi magát, a hangya meg kihullik a csapdából. Életük a fásultság és a közöny: Eljön az a nap, amikor már nem javítják ki többet a légy-szaggatta lyukat.
Vagy ki is engedhetném őket a Kertbe, de csak összeszáradnának a napon. Nekik már túl késő, rossz helyre születtek. | |
| 1. | [tulajdonos]: Pókok | 2012-11-20 15:21 | A Pókok az ablaktalan, sötét Fürdőszobában.
Nem tudom honnan jönnek, de mindig akad újabb háló a penészes fal, és a plafon derékszögében. Kicsik, vékonyak, alulfejlettek. Egy szabadföldi, mezei nyolclábú elszalad, ha ráfújok, de ezek meg se rándulnak. Éhesek. Nem mozdulnak, ha nem muszáj. Mennyire merítheti ki ennek a kicsinységnek a tartalékait hogy megtermelje azokat a vékony szálakat? Lesöpörjem? Lehet miattam a pók másnapra feladja és éhenhal. A hálókat belepi a por, ha be is tévedne ide valami zsákmányállat, még akkor se fognának vele semmit.
Akár meg is etethetném őket, de a légy kitépi magát, a hangya meg kihullik a csapdából. Életük a fásultság és a közöny: Eljön az a nap, amikor már nem javítják ki többet a légy-szaggatta lyukat.
Vagy ki is engedhetném őket a Kertbe, de csak összeszáradnának a napon. Nekik már túl késő, rossz helyre születtek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
