NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2026-08-25 16:51 Összes olvasás: 98061| 863. | [tulajdonos]: ciki-e-a-cukiság | 2025-06-16 13:24 | "Ez olyan gyerekvers, amiben minden fontos benne van, még a népmese is, valamint tele van szójátékkal, rímekkel. Nem baj, ha rossz rím, tudjuk, hogy minden sor végén kell lenni egy rímnek, hiába nem rímel, odahalljuk vagy rákenjük a másodikat az első sorra. Cirmos cica, haj, hová lett a rím? Nem látod, itt van a bajuszomon. Beletehetem a versbe? Bele."
"A gyerekvers, régiesen gyermekvers nem hiányozhat egy rendes magyar költő életművéből, ez, mondhatni, kötelező, akkor is elő lehet venni, ha az életmű többi része valamilyen okokból nemkívánatosnak bizonyul, valamint fajlagosan, fajlagos inkább kihagyva, a fajjal kezdődő szavakat jobb kerülni, valamint ez az a korosztály, amelyik még olvas verset.
A felnőttek nagy része is csak gyerekverset olvas, amikor felolvassa a gyerekeinek. Nincs már olyan anya, aki még értené a felnőtteknek írott verseket, annyi időt töltenek a gyerekeik és a gyerekversek társaságában, az apákat pedig ne is említsük, ők soha sem értették, miért olvas valaki verset. Itt érdemes pontosan körülírni, hogy valójában ki a célközönség. Gyerekek, gyerekek, szeretik a gyerekverseket. Na, ez egy helytelen állítás, mondhatni, a marketinges halála, ha ezt az állítást követi." (Háy János: Gyerekvers)"
"Gyakorló gyermekként, majd jóval később gyakorló szülőként egyaránt az (volt) az érzésem, hogy a gyerekvers kategória olyan disznóság, ahová nagyon sokan be tudják söpörni mindazt a szemetet, amit máshol szégyellnének elsütni, „gyerekversnek még épp elmegy” lehajtott fejű felkiáltással.
Ijesztő volt gyerekkoromban a sok béna gyerekverset olvasni, ezekkel idő előtt fel is hagytam, reménytelennek ítélve a helyzetet, és már nem ijesztő, csak bosszantó mostanában is szembesülni a sok rossz versikével, bugyuta mesével, amit gyermekeink torkán kívánnak lenyomni bizonyos szerzők.
Persze és természetesen vannak üdítő kivételek, klasszikus gyerekversek, Kormos István, Gyárfás Endre, Varró Dániel, Király Levente vagy Kukorelly Endre költeményei, amelyeket fejből idéz mindkét gyermekem, de nagy általánosságban mégiscsak elkeserítő a helyzet, kivált ha gyermektelen szerzők kínlódását kell olvasnom (szerencsére csak a boltban, mert az ilyeneket már nem vesszük meg: ravaszul előre csekkoljuk őket, és jól otthagyjuk), akiknek nyilván a macskájuk volt a tesztközönségük, és azoknak tetszett, legalábbis kevesebbet ásítoztak, mint amúgy szokásuk. Nem is értem, miért gondolja úgy mindenki, hogy bizonyos kort elérve neki gyerekverseket kell írnia, lehetőleg svéd típusú cuccokat, amelyek lehangolva cukiskodó és nagy életigazságokat kimondani igyekvő lihegésétől egyszerűen kiver a víz. (Meg hát azok a gyerekek, akiknek svéd típusú gyerekverssel akarnak a szerzők kedveskedni, inkább örülni szeretnének, nem okosan búsulni: arra egyrészt ott van a ló, másrészt meg az iskola.)
A gyerekvers-irodalom burjánzó tengerében (vagy kaszálóján) igyekszik rendet vágni a Parnasszus folyóirat idei második száma, amely Centrumban a gyerekvers címmel egy egész lapnyi terjedelmet szán a néhol esetlegesen összeválogatottnak tűnő versek publikálásának és néhány, amúgy színvonalas és érdekes tanulmánynak a témában." (Nagy Koppány Zsolt
https://www.magyaridok.hu/kultura/jo-ejszakat-gyerekek-1145911/
) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
