NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 21:56 Összes olvasás: 63550| 285. | [tulajdonos]: többet-nem | 2018-11-14 19:39 |
„– De mondd, atyám, mi volt a bűne annak, aki embernek született, és csak vándorol, s nem találja meg, amit keres.
A remete a lányra nézett.
– Te vagy az?
Szávitri torka összeszorult.
– Én.
Mintha meztelen kardot fektettek volna közéjük, olyan volt a csend.
– Azt kérdezem tőled: mit keresel? – szólalt meg végül az öreg. – A békét, a végső igazságot? Akkor ne menj tovább, telepedj meg a legelső erdei tisztáson, építs kunyhót magadnak, élj vad gyümölcsökön, mondj le mindenről, és máris tied, amit addig hiába kerestél: tied önmagad békéje.
A remete még csendesebben folytatta:
– Ha meg az isteneket akarod látni, fordítsd kocsidat a havas Himaván felé, és ha elég tiszta és elég alázatos vagy: valamelyik rengetegben, valamelyik szakadékban vagy egy zöld tengerszem partján talán megpillanthatod a nagy Sivát, aki hajában a holdat hordja ékszerként, és homlokán is van szeme, a harmadik: de azt a szemét lehunyva tartja, mert ha kinyitja, a sugara eléget.
Szávitri szorongva kérdezte:
– És ha csak egy embert keresek?
– Az emberek messzebb vannak, mint az istenek! – mondta egyszerűen a remete. – Ha embert keresel, ne türelmetlenkedj.
Már egészen sötét volt. Többet nem beszéltek.” (Illés Endre: Szávitri)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
