Ho(nl/ln)apunk

Símogatom a billentyűzetem,
hogy megfogjam ma a holnapot,
cigarettám füstjében érzem
a terhelt a honlapot.

Vajon ott fenn éreznek így néha,
mikor többségben vannak a tolvajok?
És hogyan nyerhet partit a préda,
ha neki nem is osztottak lapot?

Tégláról téglára a jogász
falat épít a hazugság körül.
Haszonélvező vagy? A szavába vágsz
az igazságnak, ha szóba kerül.

Hol van az önzés-kultúrának
a jóérzés által szabott határa?
Miért van az, hogy vágyainknak
önmagunk az ára?

Félünk, hogy végül eggyé válunk
honlapunk reklám-szövetével?
Gyermekeink sem lesznek nálunk
többek: húsból, vérből, ésszel?

Rég nem látjuk a tükörben holnapunk,
mikor álarc - arcainkat nézi.
Tagadjuk, mert felidézi
megalkuvásait,
és nem bújtat többé
kényelmes fészkébe
se pénz,
se alkohol,
se hit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-16 11:20:07
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-16 11:24:40