NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 18:49 Összes olvasás: 64283222. | [tulajdonos]: az-olvasónők-veszélyesek | 2018-08-27 10:12 | A veresegyházi találkozóig nem ismertem személyesen Karaffa Gyulát. Volt némi képem a DOKK-on folyó viták alapján arról, milyen lehet, a valóság azt a képet kellemesen felülírta bennem.
Tegnap este elalvás előtt a tőle ajándékba kapott kötetet ("Tartozásiam gyűlnek...") forgattam, négy-öt verset el is olvastam. A hatodiknál aludtam el -- ennyit szoktam max. bírni, szerencsére jó alvó vagyok. Nem mindegyik vers hatott rám elemi erővel, de az egyikbe beleborzongtam, pedig emlékeztem rá, mert olvastam már a DOKK-on, lájkoltam is. Most beteszem a kedvenceim közé, ha még eddig nem tettem be (mindjárt megnézem, simán lehet, hogy már ott van).
Ide is felteszem:
Karaffa Gyula: Tisztelt bíró úr....
A kutyát nem loptam. Magától jött velem, érezte tán a pörkölt szagát nadrágszáramon. Ahogy a bolt felé tartottam pálinkáért, egyszer csak éreztem nedves orrát a kézfejemen. Olyan érzés volt, mint mikor gyerekkoromban anyám szájon csókolt. Mért kellett a pálinka? Zsíros volt a pörkölt. Úgy szeretik a rokonok. Jó zsírosan esznek, hogy csorogjon a szájukról a zsír, legyen zsíros az életük is, legyenek szerencsések, adja Isten! Jól belaktam náluk, rég nem ettem, megfeküdte volna a gyomrom, ha nem iszok. A kutya leült a bolt ajtajába, várt míg kijöttem. Nem volt pénzem a pálinkára, mondtam is a boltosnak, drága testvérem, csak egy kortynyit aggyál, rágom ki a szívedet. Nem adott. Piros volt a vére. A kutya nyalta le a kezemről. Olyan érzés volt, mint mikor gyerekkoromban anyám szájon csókolt. Tisztelt bíró úr, elvállalok mindent, a kést is, de tessék elhinni, nyalom az életit, a kutyát nem loptam. Magától jött velem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|