NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 22:34 Összes olvasás: 78340| 222. | [tulajdonos]: az-olvasónők-veszélyesek | 2018-08-27 10:12 | A veresegyházi találkozóig nem ismertem személyesen Karaffa Gyulát. Volt némi képem a DOKK-on folyó viták alapján arról, milyen lehet, a valóság azt a képet kellemesen felülírta bennem.
Tegnap este elalvás előtt a tőle ajándékba kapott kötetet ("Tartozásiam gyűlnek...") forgattam, négy-öt verset el is olvastam. A hatodiknál aludtam el -- ennyit szoktam max. bírni, szerencsére jó alvó vagyok. Nem mindegyik vers hatott rám elemi erővel, de az egyikbe beleborzongtam, pedig emlékeztem rá, mert olvastam már a DOKK-on, lájkoltam is. Most beteszem a kedvenceim közé, ha még eddig nem tettem be (mindjárt megnézem, simán lehet, hogy már ott van).
Ide is felteszem:
Karaffa Gyula: Tisztelt bíró úr....
A kutyát nem loptam.
Magától jött velem,
érezte tán a pörkölt szagát nadrágszáramon.
Ahogy a bolt felé tartottam pálinkáért,
egyszer csak éreztem nedves orrát a kézfejemen.
Olyan érzés volt, mint mikor gyerekkoromban
anyám szájon csókolt.
Mért kellett a pálinka?
Zsíros volt a pörkölt. Úgy szeretik a rokonok.
Jó zsírosan esznek, hogy csorogjon
a szájukról a zsír,
legyen zsíros az életük is,
legyenek szerencsések,
adja Isten!
Jól belaktam náluk, rég nem ettem,
megfeküdte volna a gyomrom, ha nem iszok.
A kutya leült a bolt ajtajába,
várt míg kijöttem.
Nem volt pénzem a pálinkára,
mondtam is a boltosnak,
drága testvérem, csak egy kortynyit aggyál,
rágom ki a szívedet.
Nem adott. Piros volt a vére.
A kutya nyalta le a kezemről.
Olyan érzés volt, mint mikor
gyerekkoromban anyám szájon csókolt.
Tisztelt bíró úr,
elvállalok mindent, a kést is,
de tessék elhinni, nyalom az életit,
a kutyát nem loptam.
Magától jött velem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
