NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2019-08-19 02:19 Összes olvasás: 2662
26.
[tulajdonos]:
2019-06-22 16:27
(ne haragudj) mindig izombol nekiszaladok annak a kurva burának, mintha meg akarnam repeszteni es kiszoritani a koztunk levo vilagbol az oxigent. idiota vagyok, csak a sajat fejemet torom igy be. elpusztulni, majd ujraeledni. szetszedni dolgokat es megszerelni. nagyanyam ki nem allhatott ezert; radiot, lemezjatszot, meg a sajat jarokamat is szetszedtem, tehetseges vagyok a rombolasban. persze utana ossze is rakom a dolgokat, talan pont ez a lenyeg, a rombolas egyszeru, az ujjaepiteshez mar gondolkodni kell. igazad van, mert emogott is pszichologia van. szetszed, ujra osszerak, szetszed, ujra osszerak. igazabol magammal csinalom. meg kell tanulni tehat nem nekirohanni a buranak, hanem, ha mast tenni nem lehet, leulni a fube. hallgatni a szelet. varni es addig ulni, ameddig az univerzum, idegent, befogad. vagy elpusztul es vele en is, oly mindegy. minden mindegy.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
