NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 23:44 Összes olvasás: 69643| 100. | [tulajdonos]: | 2020-10-15 09:20 |
| mostanában minden reggel megrémít egy észlelet, miközben az első cigimet szívom a teraszon. az ablaküvegen át benézek a lakásba és egy pillanatra azon akad meg a szemem, hogy valaki ül a fotelban. persze nem ül ott senki, talán egy tükröződés téveszt meg, de mindig az jut eszembe, hogy végül is magamat látom ott, 3 elfüstölt perc múlva, ahogy próbálom magammal elfogadtatni a napból még hátralevő, szintén semmilyen és véglegesen, vagy végzetesen kitölthetetlen háromperceket. mert valóban, semmi mást nem csinálok, csak hasztalan próbálgatom összeilleszteni a kiszáradt, de még rám váró valóságrögöket, viszont nincs már olyan ragasztó, ami képes lenne valamilyen egységbe rendezni azokat az elkallódott sorokat, amikkel leírható lennék én. rántottát szeretnék, de citromos teába öntött tej vagyok. még egy akár szenvtelenül üres, de egybefüggő síkságnak is örülnék. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
