Hát Te is elmentél, Kántor Zsolt! Nehéz elfogadni, hogy nem jön Tőled több levél. Nem is levevelek voltak ezek, hisz legtöbbször csak a tárgyban jelölted, mit találok a csatolmányban. Időnként azért a szövegdobozba is írtál: Nálad is meglegyen! KZS Már nem emlékszem mikor is kezdődött, mióta lettem az egyik tárhelyed. Bevallom, nincs már meg minden anyagod. a 2014 előtti idők leveleit mind kitöröltem, ahelyett, hogy előfizettem volna a tárhelybővítésre. Azóta persze már sokszor megbántam. A Te 2014 előtti verseidet, esszéidet is sajnálom, Zsolt! De még így is nálam maradt soktucat szöveged. 640 találatot dobott ki a levél-kereső. Búcsúzóul megígérem, lassacskán majd mind visszanézem, és külön mappába összeszedem, amit nálam hagytál. Neked pedig könnyű utad legyen, Zsolt! Isten áldjon!
Kedves Ági! Először is szeretném megígérni, hogy ezentúl komoly leszek. Vagyis egyrészt a koromhoz, még inkább a megélt tapasztalataimhoz, annál is jobban az elvégzett iskoláimhoz, valamint kitüntetően a társadalomban betöltött funkcióimhoz, méltó színvonalú bejegyzéseket fogok csak a nyulas kalapból előrántani. Azonban most még nem vagyok ezen túl, és ígéretem, ha sarkosan (példának okáért kissé távolabbról, a sarki Zöldtakony kocsmából) nézem, akkor az -ezentúl- ideje esetleg jelentheti, hogy mostani költeményem befejeztével, ...a mindent lezárni képes utolsó pont után kezdődik majd el. És ez most nem az utolsó pont volt. De még ez sem és a következő sem. Ne reménykedjen ideje korán, csak nyelvtanilag muszáj minden mondat végére pontot tennem. Mint például ahogy most is fogok. Úgy érzem zuhanok. Nem tudom, hogyan kerekedjek felül ezen a pontos problémán, egyáltalán miért velem fordul ez elő. Ön tudja? Ah megvan!! Jaj de örülök, hogy a tárgyra térhetek!
Arról lenne szó, ha netán Pécsen tetszene tartózkodni, és netántán, esetleg bemenne egy olyan hangulatos kis történelmi utcába, ahol igazán hangulatos piciny (mivel a kis kifejezés már az előbb megvót) kávézók vannak, és minden józan magyarázat nélkül, de korántsem véletlenül arra támadna kedve, hogy belépjen az egyikbe, és ott esetleg esetlenül netán a földbe gyökerezne a lába, mivel megpillantaná az egyik asztalkánál kávéját kortyoló robotKA sziluetjét, akkor kérném adja át neki az üzenetemet. Azt, hogy mit, azt momentán teljesen elfelejtettem, mondhatnám össze-vissza csúsztam, de inkább szét, mivel egy, az előbbi mondatokból következő nyelvészeti probléma csúnyán keresztbe tette lábát szárnyaló gondolataimnak. Mondom én, miközben lazán, elkerülendő iskolapéldát nyújtottam a dokkon tanulni vágyó fiatal nyugdíjasoknak az irodalmi képzavar előbbi megvalósulásával. Hiszen ha következetesek vagyunk, aminek legalább a megkísérlésre nyilvános ígéreteket kell tennünk, amelyeket azután sohasem tartunk majd be, akkor teljesen helytelen a -Pécs-en- kifejezés. Mert az értelmezés szerint a " Pécs városhatárain belül, vagyis Pécs-városán" belül,.., fejezné ki megfelelően az adott helyet, tehát nem Pécsen, főleg nem Pécset, hanem: Pécsben. Ezt így kellene ezentúl használni mindenkinek! A szegediek mondhatnák például rövid ö-vel, a fene a gusztusuk. Például amikor a feleség odafordul a férjéhez. Nem tudod hol kószál a fiunk? Dehogynem, jönne a válasz. Pécsen lóg a belvárosban. És mindez rövid ö-vel. Mert nekik ezt szabad. Mivel a demokrácia, az demokrácia. Mindenkinek joga van valamihez benne..... Közben eszembe jutott az üzenet, amelynek átadására alkalomadtán most megkérném, ha netán egy pécsi hangulatos történelmi utcácskában, esetleg egy igazi békebeli kávézóban kávéját kortyoló robotKA látványán, a meglepetéstől hirtelen földbe gyökerezett lábú állapotában meg tudná ezt tenni nekem. Azt szeretném kérdezni tőle, hogy az eszmefuttatásában miért írta külön a -média hírek- verscímet? Valami mélyebb összefüggéseket magában hordozó nyelvészeti indoka volt rá, esetleg?...
(Elnézést ha akaratlanul is megbántottam volna az átszellemült netántán olvasót a "megvót" kifejezés otromba citátumával. Alkalmazásának helyességét illetően nincsenek bizonyosságaim, talán nem is lesznek, csak mentségül írom, hogy egy régebbi történet, már majdnem elfeledett emlékei hívták elő a használatát. A Jankáról lenne szó. Amikor nekikezdtünk, akkor neki megvót, valamire gondolok most, ami a szegény lányokkal és a hozományukkal kapcsolatos. De akkor nekem még nem vót meg. A Janka. Hiányzott is nagyon. A végére meg neki nem vót meg, nekem meg igen. Azt hiszem erre szokták mondani: minden jó, ha a vége jó. Felmerül bennem a kérdés, hogy talán az összes közmondás tőlem eredeztethető. Végül is nem tudom biztosan. Azt igen, hogy az aranyos Renátó (jól sikerült szerelemgyerek) után, húsz évig fizethettem a gyerektartást. Ilyenkor a "minden jó, ha a vége jó" mondást, esetleg übereli a "nyugtával dicsérd a napot". De csak esetleg. Én például konkrétan tudom, hogy nem fogok nyugtát adni a végén. )
Parttalan viták helyett így is lehetett itt "élni, halni". ;)
Dokker1 (szerző): Kávészünet
Nyújtózkodik, kitartó a hajnal, roppantgatja még csontjait az ágy, beszól a fény: kávézol, magadban?!
Elképzelem, miképp telik ma lágy ajkad: cigarettád tolakszik be, a csók helyett mérge árad szádba.
Nyelvedre a füst nyelve nyal, szídd le tüdõre, pótold, mi nálam várna!
Dokker2 Re: Kávészünet
javitott változat
verset akartam irni, mert. de öt perc alatt nem sikerült. beszól a fény: -mi van, vazze?/ ez a legrosszabb sor, sajnos. emlékszem. de jó volt belenyalni a szádba. elmentél tõlem, de nem veheted el a vágyat: utállak, dögölj meg te állat.
Dokker1 (Szerző) Re: re Kávészünet Kedves .....! Köszönöm! Tulajdonképpen tetszik a "javitott változat" nyersesége, ha nem is olyan mértéktartó, mint az eredet. i (Gyilkoljon még valaki, naaa!)
Szerkesztő1 Re: Kávészünet Kedves Dokker1! Lehet, hogy csak Dokker2 sorai okán, de nem perverz ez egy kicsit?
Dokker1 Re: re Kávészünet Kedves Szerkesztő1! Kérdésedre: lehet, hogy perverz, de csak egy kicsit:-) Hanem hogy miért nem jó, azt megmagyarázhatná valaki nagyon kritikusan! Dokker2 paródiája ült ugyan, de nem ölt... Baráti köszönettel, Dokker1
Dokker3 Re: Kávészünet Kedves Dokker1! Azt én nem eldönteni, hogy miért jó vagy nem jó. Azt azonban el tudom mondani, hogy nekem mi hiányzik belõle. Birtokában vagy egyfajta megjelenítõ erõnek. Ezt érezhetjük is soraid olvasása közben. Mégsem tudok megbékélni egy-két dologgal: "ropogtatja még csontjait az ágy".... pl. ez ebben a szövegkörnyezetben nálam nem jön be. Gyerekesen költõieskedõ. A hatodik sorban a "be", a hetedikben az "a" felesleges, valami mással pótolnám a hiányzó szótagszámot. "Nyelvedre a füst nyelve nyal,"... értem, de nem egyezek vele. " ,szídd le " ... játszani akar. Én mégis kiegyeznék a szó hagyományos alakjával. Dolgoznék még a sorokon, ütõsebb legyen.
Fűrim egyik naplós hozzászólása hatására ma újra bogarásztam kicsit a régi gygy-kben. Bár eredetileg a vendégszerkis időszakkal kapcsolatban Orsi itteni egy hetének meóit kerestem, de pl. ez is egy érdekes, az akkori időszakra jellemző szerva itt-ott volt két mezei dokker között
RobotKA -- Azirodalom visszavág
Nem áll szándékomban a saját nick-nevemet nézegetni e fórumon, de nem tudok a helyére tenni bizonyos dolgokat. A Média hírek címû munkámat pár napja már teszteltem egy irodalmi közegben. A fõ kérdésem magam számára az volt, hogy ez egyáltalán vers? Kérdésemre ott pozitív választ kaptam és ez megegyezett belsõ meglátásommal, hogy igen ez vers, csak valami bibi van vele. Már több mint egy éve egyik blõdlimet LJ kifejezetten lelkesen fogadta. Akkor én elutasítottam értékelését, ne má, hogy más mondja meg nekem, melyik munkám a jó. De ez csak a felszínen volt ilyen durva, mert a bensõmben mélyebb kérdések fogalmazódtak ezzel kapcsolatban. Mi ez a kérdés, amit akkor eltemettem, de a Média hírek kapcsán újból elõretört bennem? Miért érzem annak ellenére, hogy vers, hogy mégsem IRODALOM? És ezt, sok Dokkon olvasott mûnél is így látom. Versnek elmegy, talán jó is, de nem irodalom. VERS, irodalom, IRODALOM, vers...., hogy enné meg a fene. Vannak itt olyanok akiknek zseblámpája tovább lendítene? RobotKA A fenti posztra érkezett válaszok: Fly
Fly -- re: Azirodalom visszavág Az van, hogy a dokk egy szakmai oldal: a versekkel foglalkozik. Az irodalom, a költészet több ennél. Abba beleszólni nem szabad, talán nem is érdemes, hogy melyik költészet milyen. Néha talán érdemes azt megmutatni, mifél belsõ strukúrája van egy költészetnek. A költészetek részei annak az irodalomnak, amit te keresel, gondolom. Nem vagyok dokkos, de az kiderült még nekem is, hogy a dokk szimpatikusan visszafogott: jó verseket dicsér, rossz verseket cikiz vagy elemez szét. Zseblámpám fénye elég számodra, hogy tovább halad rögös útadon, vándor robot? :-)
Hm... mondhatnám most azt is: Ó, azok a régi szép idők...
... már vagy egy órája azon agyalok, ki volt az a kortárs költő, aki versbe tördelt használati utasítást, szószedetet... mániásan akarom, hogy eszembe jusson, de csak a fejem fájdult meg... de ha már, régebben én is játszottam a biológiai lexikonnal, és remek kis kihívás lenne most tankönyvekből írni, pl pszihiátriából. Pl ez a cikk is remek anyag: http://www.kapcsolattartas.hu/paranoid-szemlyisgzavar
bár 2006. január 30-án t "nem kecsegtetett hiú reményekkel", sőt... ;) egyre több munkát adtam az akkori szerkiknek. (Időnként dühöngtem, de jellemzően inkább bőgtem, aztán mérlegeltem, mi az amit be tudok építeni a kapott kritikákból és mi az ami tőlem " testidegen".) 2006. májusában egy tucat haikuval indultam a Japánkert pályázaton. Megnyertem. Két szatyor könyvet. Volt vagy 10 kiló. :D Betámadtam néhány print folyóiratot is. A szerkik általában nagyon kedvesen elhajtottak, de pl a Napút haiku számában néhányat lehoztak a csomagocskámból. Ezekből kettő bekerült később az 1000 magyar haiku című kötetbe is.
Ha most azt gondolod magadban: fényezi itt magát ez a hülye szerki, hát nem. Inkább "példabeszéd", már a szándékom szerint.
stando -- Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Haiku-lánc
Szabadesés csak az zuhanhat a mélybe, ki előtte a magasba tart
Szerelem mosollyal várlak pedig te máshol jársz el(-) rejtve álmaid
Boldogság mit nem tettem még esdeklőn, szerelmesen megosztom veled
t -- re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény A haiku nem csak az 5, 7, 5-tõl haiku, azt hiszem. Bármilyen újságcikkbõl ki lehetne így ragadni 17 szótagos szócsokrot, aminek tetejére már csak egy sokatmondó (vagy éppen semmitmondó) címet kellene adni és kész a haiku. Elválasztójel már cska az i-re pont, hogy ezzel a képzavarral éljek. A haiku dzsolidzsókere.
Üresek ezek a versikék. Ezek a szavak olyan súlytalanok itt, így, mint az ejtõernyõs 3000 méteren.
A szabadesésnél kb. annyi jutott eszembe, hogy ez azért nem teljesen így van, ahogy te ezt elképzeled. Gondolj csak a kútba ugrók népes kis csapatára, akik a kút peremére másztak fel
a zárójeles elválasztó jellel felkínálsz egy olan lehetõséget, hoyg a csávód/csajod máshol jár el, amiazért szomorú, mert máshol eljárni egy ügyben lehet, vagy csárdást esetleg (nem a te faludban, mittomén), de te gondolom a máshova járásra gondoltál, vagy a mással járásra, nem tudom. Ennek így nincs értelme. Ráadásul ezzel azt is sugallod, hogy te vagy az õ álma, s nem fordítva, ami a versszituációból nem következik.
Mit nem tettem még esdeklõn, szerelmesen megosztom veled. Ebbõl kellenne a boldogság titkát megfejtenünk? Elég kevés ez ehhez. Ez az esdeklõn olyan hülyén fejez ki egy felettébb közhelyes titkot, hogy csak na. Valószínûleg kifelejtettél tenni egy vesszõt az esdeklõn elé.
A szerelem szabadesés, boldogság-szerinted. Igen, az, meg még egy csomó más is, de errõl szemérmesen hallgatni szoktunk. Szerintem te még szûz vagy, és valószínûleg a költészettel és még csak a pettingig jutottál. Olvass sok Radnóti, pl. Õ fájdalommentesen veszi majd el a szüzességedet, talán megtanít (mások számára is valamit mondó) szerelmes verset írni. Talán néhány illuziód is megtarthatod, de azért ne ragadj le nála.
t -- re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Nehéz úgy írni, hogy közben ketten beszélnek az emberhez. Nekem sem ment. A lényeg ennyi: olvass sokat, pl. Radnótit, vagy Kányádit. Minden megírt versed után olvass el tíz klasszikust.
stando -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Köszönöm! Valóban igazad van, ez volt az első pettingem a költészettel. Nem is kívánok haiku írással foglalkozni, kísérletnek szántam, hogy kötöttségei közt ki tudom-e fejezni, amit érzek. Bár elutasítod (joggal), mégis megértetted a mondandómat, pedig tartalma túlzottan személyes jellegű. Időközben az itt még meglévő két írásjelet is elhagytam, épp annyira tudatosan, mint ahogy az elválasztó jel oda került, ahol van. E két "trükkel" kívántam elérni a tartalom többféle értelmezhetőségét. Mindezt most nem tiszteletlenségből mondtam el. Irígykedem az itt kínpadra vontakra. Nagyon sajnálom, hogy még nem találtam meg azt a helyet, ahol a prózaírók is megkapnák mindazt a szakmai segítséget, amit a Gy&Gy, illetve a DOKK megad a szárnyaikat bontogató verselőknek is. A fenti posztra érkezett válaszok: Beefland
Beefland -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Szerelem
mosollyal várlak pedig te máshol jársz el(-) rejtve álmaid
Kedves Stando! Aggodalomra semmi ok, tény, hogy a közhelyszerûség néhol fõbenjáró bûn, de eme középsõ szösszenet azért ad reményt némi túlélésre, túlérésre. A zárójelet úgy ahogy van elhagynám. Ám a szerelem eme fojtó, csiki-csuki állapotát szépen beletömöríted. Oké, nem reménytelenül húshagyó, sajgó, "kozmikus toposzokkal" litániázó szerelmi költemény, ám mindezzel együtt szép érzelmi univerzália ez 3 sorban - legfõképp annak, aki eme állapotban van/volt/lesz (és bízvást állíthatjuk, az emberiségnek minimum 1/4-e mindig, folyton-folyvást ebben a z állapotban van). Az egyik fél átadja magát, míg a másik nincs jelen a meghitt pillanatban; nem viszonoz, csak szolgáltat, nem szeret, csak meg(tûr). Meddõ érzelmi tõkét folyosít. Szomorú nagyon. És ráadásul mindeközben folyvást saját képzeletéhez, "köddel etetett vágyaihoz" fut menedékért. Majd megtanulja, ha õ lesz az érem másik profilján. A fõhõs itt mégis az alany, vagyis maga a versmondó. Az efajta nõi önátadás (utólag) mindig csodaszám. Érthetetlen és szégyenteli a másikra nézvést. Egyik oldalról is univerzálisan bajos tûrni az efféle (egyen)súlytalanságot. Ilyen az emberi mágnesesség (vonzás - taszajtás). Magyarul nem szép, nem teljes, nem tökéletes; de legalább minden betûje igaz, akár a "feltördelt napihíreké". A fenti posztra érkezett válaszok: t
t -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Szerinted minden betûje igaz egy feltördelt napihírnek? Naív vagy. A szándék õszinte volt, de suta a megfogalmazás. Magyartalan, hanyag. Ami, lévén egy versrõl van szó, megbocsáthatatlan. Nem kell hiú reményekkel kecsegtetni. Legyünk õszinték mindenkihez. A fenti posztra érkezett válaszok: stando, Beefland
stando -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény
(ön)kritika
gondolatok el fejtelen itt ma énem múlt vita tárgya
A fenti posztra érkezett válaszok: kishajo, BlllllB
kishajo -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Inkább válasz versben, mint vers, amit gyilkolni kéne. T
BlllllB -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény A haiku: 17 szótag, én úgy tudom, hogy még az 5-7-5 se kötelezõ, más módon is lehet tördelni, errõl volt már vita itt a dokkon, de egy biztos: természeti képet (vízesés, lepkeszárny, fû, fa, virág, stb.) kell tartalmaznia. Ez viszont alap a haiku esetében, e nélkül nem haiku. pld. (5-7-5-ben)
órarugókból épített csigaházban lakik a költõ
*
bizony de nehéz a férji fej méretes szarvasaganccsal
*
ne heveskedjél hegyek sem vitatkoznak változó éggel
*
a lefolyóba áramló víz nem viszi magával a fényt
iTom -- re: t: re: Haiku-lánc Válasz erre Előzmény Csak a vita kedvéért. Az általad írt, vagy lejegyzett haikukról jut eszembe, hogy mennyire más az európai, meg a japán haiku. A mi haikunk mindig szentencia-szerű, valami oltári nagy bölcsességet kinyilatkoztatni akaró izé. Jobb esetben összetévesztik a haikut, egy másik keleti műfajjal a koannal - ami gyakorlatilag meditációs eszközként funkcionáló paradoxon. Ezt a haiku-típust nem szerettem. Nagyképű, igazságosztó. De a japán haiku, akár Bashot, akár Isszát olvassol, teljesen más. Ezt a fajta költészetet leginkább Oravecz Imre adja vissza, ha nem is ír klasszikus haikuformában (azért elvétve akad egy-kettő az életműben), de a keleti szemléletet tökéletesen hozza.
Pl.
"Séta közben akaratlanul felvertem egy fácánkakast. Tarka tollain megcsillant a lemenő nap fénye."
"A kutyák itatójából reggel kiborítottam a befagyott vizet: a jég áttetsző, vastag hengerbörtönében egy sárga nyírfalevél."
A klasszikus, japán haiku nem valami világképlet, hanem a pillanatnyi érzékelés rögzítése. Tulajdonképpen fényérzékeny szavakon előhívott fotográfia. A keleti haiku érzékelni tanítja meg az embert. Ehelyett a mi ú.n. haikunk gondolkodni tanítana... Mecsoda különbség. :) No, ez nem az európai kultúra fikázása akar lenni, csak azt akartam szemléltetni, milyen nehéz nekünk a puszta érzékelés, gondolkodógépünk kikapcsolása.
A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott: Akik tudják, nem mondják; Akik mondják, nem tudják. Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük: -Melyiketek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester: -Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.
