NAPLÓK: csapongás Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 16:08 Összes olvasás: 2538| 1. | [tulajdonos]: Petőfiről | 2016-02-14 23:09 | Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet
A romantikus Petőfi
A Petőfi-kultusz határtalanságáról
A Petőfi-kanonizáció esete sajátosan egyedi a magyar irodalomban. Az elmúlt 150 évben hagyományozódott recepciójához számtalan kultikus mozzanat tapad. A Petőfi-jelenség messze túlnyúlik az irodalom keretein. Neve, versei, stb. a legkülönbözőbb szinteken folyton felbukkannak: óvoda, iskola, múzeumok, választási kampányok... A politikusok versengenek egy Petőfi-szobor avatásánál a beszédmondásban. Azok az irodalomtörténeti tanulmányok is viselik a kultikus viselkedés, nyelvhasználat, rítus elemeit, melyek szándékuk szerint a kultusz ellenében fogalmazódtak meg. (pl. Horváth János, Sőtér István). A Petőfi-szakirodalom nagy része emiatt nem elemzés, hanem „tanácskozó elmélkedés”. (Hi-hi: Meltzl Hugó majdnem 50 oldalas tanulmányt írt a Szabadság, szerelem!-ről) A kultikus beállítódás egyik legfontosabb mozzanata, hogy költőnknek mindig mindenben igaza van. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs.)
A kultusz meghatározza az elemzések stratégiáját is: az elemzésnek szinte már az elkezdése előtt is megvan az eredménye, s a vizsgálat a végeredményt inkább igazolja, minthogy bizonyítja. A Petőfivel kapcsolatban mindennapos értéksugalló fogalmak (népiesség, magyarság, természetesség, őszinteség, egyszerűség, demokratizmus, forradalmiság, stb.) mind önmagukban pozitív értékek.
Horváth János elméletet alkotott arról, hogy Petőfi a verseiben szerepet játszik – Pándi Pál szerint Petőfinek minden jelentős költői gesztusa igazi volt. Mindenesetre nincs más költőnk, akinek az életét ennyire részletesen illik ismerni, talán még a verseinél is jobban. Ennek oka lehet Petőfi speciális újítása, a folytonos magánéleti jelenlét. Verseinek gyakori témája az önbemutatás. Horváth János és Németh G. Béla is bírálja tanulmányában a költőt – a végén mégis (ezt mintegy jóvátéve) magasztalják a hibátlan életű, erkölcsű férfit.
Petőfi kultusza abban a pillanatban kezdődött el, ahogy tudatosították eltűnését. Alapja: különös sors, páratlan karrier, személyes és történelmi szerencse, hősies és kihívó szerepvállalás, sajátos erkölcsi tartás, költői újításának széles horizontja. Eltűnése után közeli hozzátartozói is azt vallották, hogy „Ő nem közénk való” (Arany), így megítélése nem ránk tartozik. Ráadásul Petőfi mint figura előbb lett kanonizálva, mintsem hogy teljes életműve részletesen ismert lett volna. (Összes költemények: 1847; Világos után nem lehetett beszélni a forradalom alatt írt versekről. Még az ötvenes években sem jelent meg sehol pl. az Anyám tyúkja, Itt van az ősz, itt van újra...)
„Ha tüzetesen olvassuk a negyvenes évek kritikai vitáit, azt fogjuk látni, hogy a kultusz alapgesztusai: a kritizálhatatlanság, az összemérhetetlenség, a tökéletes öntörvényűség, a zseniális emberfelettiség mind előkerülnek” – tehát a kultusz jóformán már életében megjelent. Ráadásul sem születése, sem halála nem pontosítható sem időben, sem térben, legnagyobb sikere és tragikus halála egybeesett a nemzet sikerének és bukásának aktusával, romantikus titokzatosság a névváltoztatásában, álneveiben, váteszi látnokság kivételezettsége, nyilvánosság előtt zajló élet...
Kilátástalannak tűnik szétválasztani, hogy „mikor van vagy lehet szó Petőfiről, figurájáról, költészetéről vagy kultuszáról”.
Petőfi és az irodalmi gépezet
Petőfi mint modern polgári író
Petőfi fennen hirdetett önideológiája: „A természet vadvirága”, valamint „Koldusbot és függetlenség”. A kis hamis! Az irodalmi gépezetben egyáltalán nem így vett ám részt! Hétéves irodalmi működése során eladdig teljesen ismeretlen nagyságrendű karriert futott be. Gyakorlatilag ő volt nálunk az első, aki kizárólag írásainak jövedelmeiből meg tudott élni, és még családot is tartott! Nahát! 1844-től kezdve tudatosan szervezte irodalmi jelenlétét. „Az írónak mint pozitív iparlovagnak ezek szerint (azaz Petőfi és Jókai szerint) az lesz a feladata, hogy állandó termelésével (azaz kínálatával) a piacon állandó keresletet gerjesszen és tartson fenn, s ennek a keresletnek a kielégítésével teremtse meg saját anyagi egzisztenciáját.” Abban is Petőfi az első magyar irodalmár, hogy jó kis szerződéseket kötött, és állandóan, szünet nélkül jelen volt a piacon. Az is tudatos döntés, hogy Pesten telepedik le. (Hiába, az apja is gyökértelen vállalkozó volt!) Öltözködésével, publicisztikájával stb. folyamatosan kiprovokálja, hogy róla legyen szó. A Petőfi-versek állandóan az aktualitást hangsúlyozzák („Csak itt, csak most, csak nálunk, csak önöknek!”), emellett versformáinak széles skálája is arra hívja fel a figyelmet, hogy új árut kínál.
Abban is első, ahogy a szerzői jogokért harcol. A nevét meg mint a kibocsátott termék szerzői védjegyét használja. Dönt arról, hogy melyik írása alatt jelenjen meg neve, s melyik neve. Meg ugye a Petőfi név is egy kreált irodalmi név. A verseiben önmagát mint reflexiós alanyt általában tökéletesen egyedül képzeli el, a valóságban pedig társasági lény a javából, szövetségesekkel, vetélytársakkal és ellenségekkel. A Tízek Társasága élén azt is elérte, miután nem kaptak hivatalos engedélyt új lap alapítására, hogy egyszerűen kivonultak az irodalmi életből, mindennemű publikálást megtagadtak (sztrájkoltak), így legalább azt elérték, hogy a nem csekély példányszámú, sikeres Életképek minden megszorítás és fenntartás nélkül, rövidesen az ő irányításuk alá került.
Petőfi az első abban is, hogy a könyvpiacon is folyamatosan jelen van, évente több kötetet is kibocsát. Nem kész életművet jelentet meg, hanem felvállal kis füzetecskéket (ld. aktualitás, újság, romantikus töredékesség...).
Összegzés: Petőfi kapitalista módszerrel, hitelből került a pesti irodalom centrumába. Az, hogy mi mindent ért el tisztességes polgárként, tisztességes haszonra törekedve, a piac normális működése révén, abból látszik igazán, hogy a forradalom idején, amikor a publikálási lehetőségek beszűkülnek (kevesebb lap fogy), elszegényedik. Végezetül: Petőfi szimpi irodalmi iparlovag, self-made-man, aki rokonszenves modellt állított elő, és sok követőre talált. Jókai-féle (meggazdagodási) karriert futhatott volna be, ha az a csúnya kozák fél használni a fegyverét.
Ez a monográfia csak kísérlet, mert amikor szembe kéne nézni az életművel (2. rész), akkor abbamarad. A Petőfi-kultusz elnyomja az életművet. „Petőfit csodálni kell, nem elemezni.” Nincsenek igazi értelmezések, csak szisztematikus verselemzéssel próbálkoztak, irányokat jelöltek ki.
Horváth János: Petőfi Sándor (1927) – minden vershez van kommentárja, ez a forrás
Apja mindig magyar tannyelvű iskolába íratta Petőfit: az 1830-40-es években magyar nyelvű értelmiséginek lenni lehetséges pálya! Még Magyarországon élő nemzetiséginek is. A sajtó körüli értelmiségi pálya viszonylag nyitott. A közéleti sajtó nagyon megélénkül: a Pesti Divatlap, az Életképek, a Hölgyfutár 5-6000 példányszámot ér el! Kiugrási, híressé válási lehetőség: színészet, újságírás, -szerkesztés.
Petőfi szerződése a Pesti Divatlappal: segédszerkesztő + háziszerző. Pödögei Kis Pál álnéven minden számban közöl verset. Megcsinálják az imázsát. A Kis Pál falusias, a Pödögei beszélőnév (~peng): tehetséges falusi ember, aki ontja a dalokat. (A haszon java részét pedig Vahot zsebeli be.)
1846: írósztrájk – a Tízek Társasága bojkottot hirdet: amíg a lapkiadók nem emelik fel az írói honoráriumokat, addig nem írnak. Erre zuhanni kezd az eladott példányszám. Az olvasók már igénylik az irodalmat! Frankenburg Adolf, az Életképek tulajdonosa eszmél elsőként az írósztrájk idején, odahívja Petőfiéket, Jókai lesz a főszerkesztő. Erre Vahot Aranyt csábítgatja. Erre Petőfi Aranyt bujtogatja... Lehetőség: végre úgy lehetne magyar író lenni, hogy az ember csak író. A bojkott nyomán sikerült!
Mire a János vitéz megjelenik, már 3 tudósítás lát róla napvilágot csak a Pesti Divatlapban.
A kötetek megjelenését a vásárokhoz időzítik.
Petőfi az életművét 4-5 év alatt írta össze. Minősége nagyon egyenetlen. Időrendben közlik, így szinte életrajzi regényt idéz. A gyengébb versek sem tűnnek így feleslegesnek. (Ezek oka: írói kényszer, muszáj írni. Eredménye: esküvő után nagy lakást bérelnek, ahol zongora is van!)
Nagy baj: márc. 15. Bizonytalan időszak következik. Aki eddig olvasott, most elkezd takarékoskodni, mert ki tudja, milyen idők jönnek... Az emberek lemondanak, a lapokról, könyvekről, színházról. Ráadásul olyan izgalmas a közélet, hogy inkább politikai lapra áldoznak. Sok szerző elveszíti rendszeres jövedelmét. Petőfi kilincsel Kossuthnál, és állami megrendelésre hajlandó verseket írnia toborzáshoz (Csatadal, A vén zászlótartó, stb.) Nemcsak a barátság miatt viszi családját Aranyékhoz, hanem nincs pénze. Ezért adta el a Bemtől kapott pacit is, stb.
Az irodalmi gépezet minden lehetőségét igyekeztek kihasználni a fiatal írók. Strapa, imázs, „fénykép”, gyűjteményes kötet kiadása 2-3 év terméséből.
A korabeli olvasók más Petőfit ismertek, mint mi. Nem ismerték minden versét, ráadásul más sorrendben... Petőfi igyekezett dokumentálhatóvá tenni életét. (Hatvany Lajos tanulmánya Petőfi életének minden napjáról beszámol.)
Elindul vidékre, írja az Úti jegyzeteket, Úti leveleket Kerényi Frigyesnek címezve, de ez fiktív sorozat.
Nem törődik a kritikával, többet ér számára, hogy népszerű. Az állandó jelenlét a fontos. Minden nap másik hölgyújság jelenik meg, és mindegyikben van egy Petőfi-vers.
Császár Ferenc korabeli kritikája mindezt látta. Szerinte a jó költő a Hiador néven publikáló Jámbor Pál. Ő nem ír le olyan szavakat, hogy csárda... Vád: népies = népszerű: országosan terjeszthető, ki van vonva a kritika alól.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
