NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 21:58 Összes olvasás: 184924| 1791. | [tulajdonos]: basszuskulcs | 2024-08-16 20:36 |
A lajhár Nap kegyetlenül ontotta melegét szanaszéjjel. A horizonton szinte megállt, hogy megkínozzon embert, állatot. Az elnéptelenedett utca csendjét csak egy bicikli nyávogó hangja törte meg. A posta alkalmatossága volt. Nem futotta újra. Így is gurult gazdája verejtékével. A postás megállt, járgányát kitámasztotta. Nyakába akasztotta irgalmatlanul nagy táskáját. A bőr jószág oldalát verdeste, de neki meg se kottyantak az ütések. Pénzt hozott, a várva várt alamizsnát. Hej, szívesen nyitottak ajtót neki, már ha volt az épületen. Mindegy is, nem kellett sehol sem kopogtatnia.
Mi hír járja errefelé, Zsiga? – kérdezte az egyik férfit. Az asszonyok eközben körülfogták őket.
Hát nem hallotta, hogy a Klaudiát elvette egy fehér férfi? Csak úgy ripsz-ropsz! Na, ugyan felvitte Devla a dolgát! Nem is nézett be azóta az anyjához. Kevély lett a mihaszna.
Nem ugya Zsiga! A férje a szoknyáján ül napestig, nem engedi sehová sem egyedül. A telepre meg nem akaródzik jönnie a „nagyságos úrnak”.
Hiszem, ha akarom. Kettőn áll a vásár – azzal egy nagyot sercintett. Az asszonyok egyre nyugtalanabbul toporogtak.
Aggya kend a pízt! Főzni kén' valamit, a purdék éhesek – zúgolódtak.
A postás csendre intette a nőket, név szerint szólította őket, és átadta a kevéske járandóságukat. A szóban forgó leányzó anyját hagyta utoljára.
Itt a pénze, és amit a lánya küldött velem. – Azzal átadott az asszonynak egy kupac bankót.
Sírva fakadt az anya, sajnálta lányát. De férje hallani sem akart felőle. Mózest szánta neki férjül. És most csak a haragot hagyta maga után...
(folytatás következik) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
