NAPLÓK: Vázlat Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 19:08 Összes olvasás: 4032| 3. | [tulajdonos]: vázlat 2. | 2018-05-30 21:49 |
Leslie Tarmak. Hol volt már az idő, amikor így nevezték Sidet, amikor állt a katedrán és a történelemről beszélt! Ahogy kezdett ráébredni, hogy talán semmi sem igaz abból, amit oktat, hogy egy hazug gépezet kellékei mindannyian, nem tanított többé. Nyugdíj előtt kivált a tanári karból, és szerződést bontott. Már nem hitt, és ez súlyosan csorbította kedélyét. Kezdte azt gondolni, egyetlen érték az emberi becsület, és az érzések, mert azok legalább valódiak.
Miután meghalt a felesége, nem bírt San Gert-ben maradni, a Konföderáció egy megrendezett kiállításhoz hasonlított, műország, hamis élettel. Meglehet, egyedüliként vélte úgy, hogy talán épp a múltbélieknél lehet a megfejtés. Mi van, ha a vikingeknél található a kulcs az eredeti állapot visszaállításához? - mondogatta. Sid nagy hévvel vágott neki a kutatásnak, össze is barátkozott Vilfus-sal és a törzsével, befogadták őt, varázslóként tisztelték. Tőlük kapta az új nevét, míg a Leslie Tarmak név elsüllyedt a jelentéktelenségben.
Sid mindent megtudott a viking kultúráról, szokásokról, tapintotta és érezte, mégsem került közelebb a titokhoz, egy helyben toporgott. Kezdett beletörődni, hogy most már így marad a világ: két korszak ugyanazon időben. Hogy miért maradt a vikingeknél ennek ellenére, maga sem tudta, csak azt, ő már odatartozik. A lánya és unokája ritkán jutottak eszébe, el tudta képzelni, hogy elkönyvelték halottnak.
Sidnek nem tett jót a hideg víz, érezte a derekát, csipkedőn sajgott, és tudta, hogy éjjel majd többször is ki kell menni a vécére, mert a hólyagja rendetlenkedni fog. Hiába, az ő korában nem lehetett vagánykodni. Minden merész, apró tett, megbosszulta önmagát. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
