NAPLÓK: Veréb szerint a világ Legutóbbi olvasó: 2026-06-11 07:35 Összes olvasás: 20353| 14. | [tulajdonos]: ... és boldogan élnek, míg... | 2003-05-11 13:38 | Azon töprengek, hogy az én hozzáállásom egészségtelen, vagy tényleg az ismerőseim vannak mind megkergülve. A napokban mindenkitől azt hallom, hogy "hétvégén bejelentik a szülőknek az eljegyzést", eldöntötték, hogy fél év múlva esküvő, esetleg az ujjukon csodálkozok rá a gyűrűre, mire pironkodva bevallják, hogy igen, a héten megkérték egymás kezét... olyan barátaim, akik korábban évekig jegyben jártak kedvesükkel most 3-4 hónapos kapcsolatban szánják el magukat erre az őrültségre. Legalábbis az én szememben az... a kemény negyed évszázadommal, többéves kapcsolatokkal a hátam mögött el nem tudom képzelni, hogy összeálljak egy pasasemberrel hivatalosan, ceremónikusan, ásó-kapa-csőharang (ahh, az elvonási tünetek... Tubular Bells-et kell hallgatnom!).
Na mielőtt elkalandoznék... tehát az esküvő: előttem még egy kicsinek képzelt esküvő kapcsán is egy pénzfaló csúf rém tűnik fel, aminek a szájában eltűnnek a húszezresek vacsora, esküvői ruha, teremfoglalás, meghívók, stb. formájában, és mindezért mit ad a rém? A sok cédulából az egyiket, amin hivatalosan is a társa vagy egy másik embernek... hát kell ez nekem?!
Alkalomadtán megkérdezem az ismerősöket, nekik miért is kellett? Félek, csúnyán fognak rám nézni. Ez túl antiszociális hozzáállás a házasság szent intézményéhez, a papíron is felvállalt családi közösséghez, holtomiglan-holtodiglan frigyhez.
A nagy hűségfogadkozás egyébként újabb kérdéseket vet fel: mitól vagy benne biztos, hogy valóban ő az, aki mellett le akarod élni az életed, és nem csak most érzed így, a jelenben, hiszem mi a pár hónap, pár év az életed hátralévő részéhez képest? Persze a rózsaszín köd-borított agyúak mosolyogva bólogatnak: "tudom, érzem, 100%ig biztos vagyok benne, majd te is érezni fogod, ha eljön az ideje". Nem beszámíthatóak ebben az állapotban. Szerelmesek. A szüleim is azok voltak, aztán mégis... válás, vasárnapi apuka, meg ami ezzel jár. Lehetne mondani, hogy emiatt látom ilyen borúsan az esküvősdit... de láttam már számos jól sikerült házasságot is, vannak olyan barátaim, akik összeházasodtak, és lesír róluk, hogy ők valóban összetartoznak, boldogok együtt, így hát a negatív tapasztalat sem befolyásolhat ennyire végletesen. Egyébként is ki tudja mennyire végletes, lehet, hogy nekem is csak egy kiadós rózsaszín köd kell :) Szerencsére nem vagyok egy könnyen szerelembe eső fajta.
Így hát csak várok... várom a csodát, ami majd megérteti velem (vagy meggyőz az ellenkezőjéről), hogy miért, mire jó a házasság. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
