NAPLÓK: Versreakció a dokkonLegutóbbi olvasó: 2025-04-06 10:20 Összes olvasás: 6648| 35. | [tulajdonos]: 39-34 | 2013-12-17 23:08 | Filip Tamás: Történet
Most, hogy a jégtáblák már úgy
recsegnek, hogy alig értjük egymást
e folyóparti étteremben, itt az ideje,
hogy egy kérdést föltegyek neked.
Csöndben leszek, amíg gondolkozol.
Nem tudom miért itt, és miért most,
ha eddig nem, akkor most már minek?
Talán a hely teszi, a határ-közelség,
hogy úgy érzem, tovább nem halasztható.
A sodorvonal hozzánk van közelebb,
a túloldalon más nyelven beszélnek.
Mintha valamit titkolnának előlünk.
Pedig az ő életüket esszük, finom.
Azt ígértem, csöndben leszek, és
mégis ennyit beszéltem. De most,
hogy a nehéz válasznak nekikészülsz,
tényleg elhallgatok. Hogy legyen
erőd kimondani, amit úgyis tudok.
Penckófer János:
Könnyű kis történet – mondhatnánk – könnyed verselés és könynyen érthető mondanivaló. Az egyszerűség mintha tiszta gondolatokat jelentene, amely gondolatok egy messzebb mutató, de ugyancsak tiszta értelmet foglalnának magukba. És itt kezdődik a gond. Mert ha egy sima szakítás története ez a vers, akkor vajon miért foglal el benne olyan nagy teret a határ fogalma abban az értelemben, mintha egy idegen ország tűnne fel, miért a túloldaliság, a más nyelven beszélők felemlegetése? Az különösen több értelmet kap, hogy „mintha valamit titkolnának előlünk. Pedig az ő életüket esszük, finom.” Aztán meg a kérdést sem érteni tisztán, az meg végképp meglepő, hogy miért a kérdés, ha annyira tudvalevő a válasz. És hogyan függ össze a kérdésfeltevés időszerűsége és a jégzajlás?
Valamennyi kérdésre a válasz a költészet értelmében rejlik. Abban a világban, amelyben minden másként alakul ugyan, és mégis pontosan felismerhető benne a valódi világ igazsága. Ezért lehet bármennyire könnyen érthető és egyszerűnek mutatkozó is a vers, az mégis több, mint a valóság megismétlése. Ha elidőzünk egy-egy versben, mindig gazdagabbak leszünk, mint azelőtt voltunk.
Filip Tamás:
A Kérpátalja on-line folyóirat 2002. december 27-i számában jelent meg ez az írás, és csak ma szereztem tudomást róla. Különös érzés olvasni, ezt a nyitott és érzékény értelmezést. A vers nem szakításról szól, hanem egy képzeletbeli megfigyelt és megfigyelő találkozásáról, szembesüléséről. A határ-motívum onnan jön, hogy a Mária Valéria hídon jutott eszembe a vers ötlete.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
